Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
Bevezetés
Kapcsolatok hálójában. Beszéltünk már két aspektusról. Vertikális: szeresd az Urat és horizontális: szeresd az embereket. Most a 3. pontra térünk rá: SZERESD ÖNMAGAD.
Amikor ezt kimondom, lehet, hogy valakit már el is veszítettem, mert nem ért egyet ezzel a kijelentéssel. Az önszeretet egy eléggé divatos téma mostanában, és sok világi pszichológus és más szakértők foglalkoznak vele, persze a tanácsaik nem mindig egyeznek a Bibliával, ezért van, akinek már maga ez a szó, hogy önszeretet ellentétes a hívő élettel. Lehet, hogy valaki nem fog egyetérteni a mai tanítással, ami nem baj, a csoportbeszélgetésben ezt fel lehet hozni majd. Mindenesetre megpróbálom amennyire lehet, tisztán visszaadni mit mond erről az Isten igéje.
Az is valószínű, hogy ez a tanítás nem mindenkinek szól. Van, akit nem kell bíztatni, hogy szeresse magát, mert olyan nagy az önértékelése, hogy pont az ellenkező problémája van: túlságosan szereti magát. ☺
Nagyon sok prédikációt meghallgattam ebben a témában, sok cikket elolvastam, és kissé meglepve tapasztaltam, milyen nagy az ellenállás keresztény körökben ez ellen. Többen azt írják (mondják), hogy ez nem helyes tanítás, mert nem arra kell bíztatni az embereket, hogy jobban szeressék magukat, hanem hogy kevésbé. Nem véletlenül mondják ezt, mert vannak olyan bibliai érvek, melyek ezt látszanak alátámasztani:
“Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek MAGUKAT SZERETŐK [önzők], pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok.” 2Timóteus 3:1-2 (KÁR)
“Semmit ne tegyetek ÖNZÉSBŐL, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” Filippi 2:3
“A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: NE GONDOLJÁTOK MAGATOKAT TÖBBNEK, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.” Róma 12:3
“Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, TAGADJA MEG MAGÁT, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” Máté 16:24
Ezen kívül az eredeti ige nem mondja, hogy szeressük magunkat, hanem feltételezi azt. Ezért nem kell senkit bíztatni az önszeretetre, mert minden ember automatikusan ezt teszi.
Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala.
Először is az ige feltételezi, hogy mindenki szereti magát, de ma ez nem így van. Felmérések szerint, „az embereknek egyre inkább gondot okoz az önszeretet és az önelfogadás. … Nemzetközi statisztikák szerint világszerte minden harmadik ember küzd az önelfogadással és az önszeretettel. … Számos oka van annak, hogy az embereknek egyre inkább gondot okoz az önszeretet és az önelfogadás. Legyen az gyermekkori trauma és a támogatás hiánya fiatal korban, kudarcok a munkahelyen vagy a magánéletben, folytonos ELUTASÍTÁS vagy másokkal való összehasonlítás. Minden tényező befolyásolhatja az önszeretetünket.”
Ez sajnos sokszor igaz a keresztényekre is, különösen abban az értelemben, hogy sokan elhanyagolják magukat, nem törődnek saját magukkal. Vagyis ma már nem lehet feltételezni, hogy egy ember szereti önmagát.
Pál ezt írja Timóteusnak, Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is. (1Tim 4:15). Tehát bátorítja Timóteust, hogy ne hanyagolja el magát, hanem törődjön magával.
Amikor a házasságról beszél, hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk az ő testének. (Ef 5:28-30). Pál határozottan állítja, hogy soha nem gyűlölte senki a maga testét. Ez lenne a normális és igaz is, olyan értelemben, hogy eszik, iszik, mosakszik az ember, de más értelemben sajnos főként a nőkre jellemző, hogy nem elégedettek a testükkel, és nem tudják elfogadni magukat.
Akkor most szeressük magunkat vagy ne?
Mit tegyünk? Véleményem szerint a Biblia világosan feltételezi, hogy szeretjük magunkat és nem támogatja az önpusztítást és öngyűlöletet, ezért ha NEM SZERETJÜK MAGUNKAT, akkor a Bibliai értékrend ellen teszünk. Ha gyűlölöm, megvetem magam, hogyan tudnám szeretni embertársamat? Ha nem tudok gondoskodni magamról, hogyan gondoskodhatnék másról? Ha nem tudok úszni, hogy fogom kimenteni a fuldoklót a vízből?
Most már csak egy kérdés maradt: HOGYAN SZERESSEM MAGAMAT Istennek tetsző módon? Mit tegyek és mit ne tegyek? Mi a fő cél?
FONTOS: Ez nem az 1. parancsolat, hanem a 2. Az első, hogy szeresd az Urat teljes lényeddel. Csak akkor tudjuk szeretni magunkat helyesen, ha Istent szeretjük. Ő az első, nem én.
Hogyan szeressem magamat?
Először azt nézzük meg, hogy NE szeressük magunkat, milyen veszélyek és csapdák vannak az önszeretetben, amik a Biblia szerint nem erények, hanem bűnök?
Hogyan NE szeresd magad
- Az önszeretet nem nárcisztikus gondolkozás és viselkedés, amikor annyira nagyra tartom magam, az egész világ körülöttem forog, én vagyok a lényeg, és mindenkinek kötelessége, hogy elismerje az én fantasztikus nagyságomat és fontosságomat.
- A biblikus önszeretet nem önzés, amikor mindent azért teszel, hogy neked jó legyen, és nem számít, hogy mi lesz a másikkal. A mai ige is ellentmond ennek: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ez azt jelenti, hogy amennyire szereted magadat, az a mérce, hogy ugyanannyira szeresd a másik embert. Amennyire fontos számodra, hogy jót tegyél magaddal, ugyanannyira fontos, hogy jót tegyél másokkal.
- Az Isten szerinti önszeretet nem azt jelenti, hogy mindent szeretek magamban és elfogadom, hogy ilyen vagyok és nem tudok változni. A hívő ember nem szeretheti bűnöket magában, hanem el kell azokat utasítania. A kulcs: különbséget tenni önmagam és a bűneim között. Isten így lát:
- Te – szeretett, értékes gyermek
- a bűn – olyasmi, amitől meg akar szabadítani
- Nem ugyanaz a kettő.
- Amikor a bűnt elutasítod, nem magadat utasítod el. Ha magadat elfogadod, nem a bűnt fogadod el.
- Nemrég egyik barátom, ezt így fogalmazta meg. SZERETEM MAGAMAT, MERT SZERETEM ISTENT MAGAMBAN.
Hogyan szeresd magad helyesen?
Mit jelent a Biblia szerinti önszeretet?
- Elfogadom magam olyannak, amilyennek Isten teremtett, hibáimmal együtt, de ez nem kifogás a bűnre. Azért tudom magam szeretni és elfogadni, mert Isten teremtett, nagyon szeret és értékesnek tart. Meg kell tanulnunk ISTEN SZEMSZÖGÉBŐL LÁTNI MAGUNKAT, vagy valaki úgy fogalmazott: meg kell tanulnunk „Isten szeretetének tükrében látni önmagunkat.” Más szóval: Engedem, hogy Isten határozza meg az identitásomat, hogy Ő mondja meg, ki vagyok. Nem a bűnöm, nem a hibáim, nem a múltam, nem az érzéseim mondják meg. És Ő azt mondja rólam, hogy SZERETETT GYERMEKEM VAGY.
- Hogyan lát minket Isten?
“Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket.” Ézsaiás 43:4
“Dicsőítelek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, tudom jól, milyen csodálatos minden műved!” Zsoltárok 139:14, KNB
Amikor elutasítjuk a bűnt, nem utasítjuk el magunkat.
Egy pszichológia cikk szerint: Az önelfogadás tételmondata: Elsőként szembe kell néznünk önmagunkkal, és tudatosítani magunkban: „Itt és most ez vagyok én. Az összes hibámmal és gyengeségemmel, ugyanakkor minden erősségemmel és jó tulajdonságommal együtt is, értékes vagyok.” Ez nagyon fontos, de honnan tudom, hogy értékes vagyok? Nem csak becsapom magam? Ezt hívőként megtudjuk tenni, mert van alapja annak, hogy „értékes vagyok.” Minden dolog annyit ér, amennyit készek az emberek fizetni érte. Jézusnak mennyit érsz te, mennyi az értéked? Amennyit fizetett érted: a saját életét adta oda, hogy megváltson a halálból.
Nem hasonlítom magam másokhoz, hanem Isten szeretetében gyökerezem. A hasonlítgatás az öröm elrablója. „A másokhoz való hasonlítgatás az egyik leglélekrombolóbb tevékenység lehet, amibe belemerülünk. Ehelyett tanuljuk meg ünnepelni a SIKERT ÉS AZ ELŐREHALADÁST: másokét, és – ami a legfontosabb – a sajátunkat. És itt minden sikerre gondolok, bármilyen kicsinek vagy jelentéktelennek is tűnjön számunkra elsőre.” Minden ember EGYEDI, Isten nem teremt klónokat, még az ikrek is különböznek személyiségükben. Van, amiben jobb vagy, másban pedig gyengébb, mint a másik ember. Ezért fölösleges az összehasonlítás.
A tudatos önfejlesztés nem önzés, hanem Isten adta lehetőség az életünk javítására.
Törődöm magammal: testileg (pihenés, egészség), lelkileg (ima, ige), érzelmileg (kapcsolatok). Szeretve magamat igyekszem egyre inkább megszabadulni a bűneimtől, mert azok tönkretesznek, és javítom a hibáimat. Vannak olyan dolgok, ami nem tetszik magamban, de nem lehet rajta változtatni, azt EL KELL FOGADNI. Amennyiben tudok változtatni valamit, akkor tegyem meg. Például a virágok gondozásakor öntözzük, kiszedjük a gyomokat, és mindent megteszünk, hogy szépek és egészségesek legyenek. Sok keresztény van, aki az alázatra hivatkozva nem törődik magával, mondván, hogy „én nem vagyok fontos, mások sokkal fontosabbak.” Ez nem helyes gondolkozás. Ha Istennek te fontos vagy, és szereted Istent, akkor kell, hogy fontosnak tartsd magad. Világi cikk: „Minden nap érnek bennünket új tapasztalatok, amelyek arra ösztönöznek, hogy még tovább csiszoljuk önmagunkat. Az ÖNFEJLESZTÉS NEM KÉNYSZER, HANEM AZ EMBER SAJÁT VÁLASZTÁSA. Egy elhatározás, amely lépésről-lépésre vezet egy minőségibb élet irányába.”
Krisztus megbocsátása példát ad: nekünk is el kell engednünk múltbeli hibáinkat.
Megbocsátok magamnak – mert Krisztus megbocsátott. Sok hívő önmagát jobban vádolja, mint bárki mást. De ha Isten megbocsátott nekem, akkor tiszteletlenség felé, ha én nem bocsátok meg magamnak, mert fontosabbnak tartom magam, mint Isten. Ő el tudta engedni a tartozást, de én nem. Ha megvallottad a bűnödet, akkor abban a pillanatban Isten megbocsát és elengedi azt, mert Ő azért a bűnért szenvedett a kereszten. Ezután már nem kell (sőt nem szabad) vezekelni és marcangolni magadat, hanem tovább mehetsz tiszta lelkiismerettel és szabadon. Ennek örül Isten, nem annak, ha magadat bünteted még utána. pl. ha a fiad bocsánatot kér, te megbocsátasz és átöleled, és azt mondod, hogy minden rendben van, akkor rosszul esne, ha a fiad utána még elkezdené büntetni magát. Úgy jön le, hogy nem hisz neked, ezért kínozza magát a bűne miatt.
Határokat jelölök ki, tudni kell nemet mondani. A külső nyomások, a túlzott együttérzés mások felé, a hamis lelkiismeretfurdalás, az embereknek való megfelelési vágy sokszor azt eredményezi, hogy TÚLVÁLLALJUK magunkat. Nem tudunk NEM-et mondani. Az egészséges Krisztusi szeretet kijelöli a határait, és nem megy túl rajta. Ami túlmenne a határon, azt nem vállalja el. Ez néha nem könnyű, Isten bölcsessége kell hozzá, de fontos, mert különben az emberek könnyen kihasználnak. pl. Jézus, Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet. (Mát 16:1).
Önmagunkon nevetni erősíti a lelki egészséget, az alázatot és a kapcsolatok minőségét.
Tudok nevetni magamon. Ez nem önsanyargatás, hanem pont a magunk szeretetének a jele. Sokan nagyon fontosnak tartják magukat és nem tarják fontosnak Istent, pedig PONT FORDÍTVA egészséges. Nagyon fontosnak tartom Istent, és magamat nem annyira. Ettől még szeretem magamat, csak felfogom, hogy nem én vagyok a világ közepe. A magunkon nevetés előnyei:
- Lelki egészség és stresszkezelés – Az önmagunkon való nevetés segíti a feszültség oldását, csökkenti a szorongást, és hozzájárul a pozitív érzelmi egyensúly fenntartásához. A humor ezen formája lehetővé teszi, hogy az ember távolságot tartson saját hibáitól és nehézségeitől, ezáltal könnyebben kezelje azokat.
- Önismeret és alázat – Aki képes önmagán nevetni, az rendszerint reálisabban látja saját gyengeségeit, és kevésbé hajlamos a védekező vagy önigazoló magatartásra. Ez az attitűd elősegíti az önreflexiót és a személyes fejlődést.
- Társas kapcsolatok javítása – Az önirónia kedvezően hat az emberi kapcsolatokra, mert szimpatikusabbá és elérhetőbbé teszi az egyént mások számára. Az ilyen személyt gyakran empatikusabbnak és együttműködőbbnek tartják.
- Konfliktuskezelés – Az önmagunkon való nevetés enyhítheti a feszült helyzeteket, és segíthet abban, hogy a félreértések ne eszkalálódjanak. A humor ilyenkor a kommunikáció egyik békítő formájává válik.
- Összességében az önmagunkon való nevetés a lelki érettség és az érzelmi intelligencia egyik jele. Aki képes erre, az nem önmagát alázza meg, hanem éppen ellenkezőleg: erőt és bölcsességet mutat azáltal, hogy képes humorral kezelni saját emberi korlátait.
Konklúzió
Az igazi önszeretet a keresztből fakad
- A világ önszeretete: „Én vagyok a középpont.”
- A Biblia önszeretete: „Isten szeret, és ezért én is szeretem magam.” AKIT ISTEN SZERET, AZT ÉN IS SZERETEM. Isten nagyon szeret téged, akkor világos, hogy te is szereted magadat. Nem a bűnt magadban, hanem saját magadat, megértve, hogy nem vagy azonos a bűneiddel és az Óemberi természeteddel.
A kereszt egyben tartja a három szeretetet:
- Isten szeret minket – ezért szeretjük Őt.
- Isten szeret minket – ezért szeretjük egymást.
- Isten szeret minket – ezért szerethetjük önmagunkat.
Az egészséges önszeretet így hangzik: Isten szemével nézek magamra, és ápolom azt az életet, amit Ő bízott rám.
És ha eddig nem lettem volna elég meggyőző… Annál is inkább érdemes jóban lennünk önmagunkkal, mert az életünk során elég sok időt töltünk kettesben magunkkal. 😊