Ha csak Jákób életének elejét olvasnánk, valószínűleg nem őt választanánk példaképnek. A történet azonban nem ott ér véget, ahol a csalás és a menekülés kezdődik. Jákób életének szépsége abban rejlik, hogy látjuk benne Isten formáló munkáját.
Az a fiatalember, aki másokat kihasználva próbálta megszerezni az áldást, évtizedek alatt teljesen más emberré válik.
Isten nem egyik napról a másikra változtatta meg őt. Nem egyetlen prédikáció vagy egyetlen imádság fordította meg az életét. Hosszú folyamat volt. Küzdelmek, veszteségek, csalódások és találkozások sorozata.
Érdekes módon Jákób sokszor ugyanazt tapasztalta meg, amit korábban másokkal tett. Ő becsapta az apját, később őt is becsapták. Ő manipulált másokat, később mások manipulálták őt. Isten gyakran így tanít bennünket. Nem bosszúból, hanem azért, hogy végre megértsük, milyen következményei vannak a döntéseinknek.
Aki találkozik Istennel, nem marad ugyanaz az ember.
Mégis újra és újra látjuk Isten hűségét. Jákób nem azért maradt meg Isten tervében, mert hibátlan lett, hanem mert Isten hű maradt az ígéretéhez.
Ez a kegyelem lényege.
A Biblia egyik legmeghatóbb jelenete, amikor Jákób egyedül marad, és egész éjszaka küzd Istennel. A történet végén már nem ugyanaz az ember. Sántítva megy tovább, de új nevet kap: Izráel. A régi Jákób lassan eltűnik, és megszületik egy olyan ember, aki végre nem a saját erejére támaszkodik.
Ebben a történetben Jézusra mutató jeleket is találunk.
Jézus nem úgy nyerte el az örökséget, hogy más helyére lépett, hanem úgy, hogy a mi helyünkre állt.
Jákób azért kapta meg az áldást, mert valaki más helyére lépett. Jézus viszont éppen az ellenkezőjét tette. Ő nem elvette más helyét, hanem önként a mi helyünkre állt. Jákób csalással jutott az örökséghez, Krisztus pedig engedelmességgel szerezte meg számunkra az örök örökséget.
Jákób története azt mutatja, hogy az ember önerőből nem tudja megváltoztatni önmagát. Jézus története pedig azt mutatja meg, hogyan teszi ezt lehetővé Isten. Amit Jákób hosszú évtizedek alatt tanult meg, azt Krisztusban mi is felismerhetjük: az igazi áldás nem a körülményeinkben, nem a sikereinkben és nem az emberi ügyességünkben rejlik, hanem az Istennel való kapcsolatban.
Ezért Jákób története végső soron nem egy csaló ember története, hanem egy kegyelmes Isten története. Egy Istené, aki nem mond le az emberekről akkor sem, amikor azok elbuknak. Ez a történet ma is reményt ad mindannyiunknak. Mert ha Isten képes volt Jákóbból Izráelt formálni, akkor képes bennünket is átformálni. Nem a múltunk határozza meg a jövőnket, hanem az, hogy mit kezd velünk az a Krisztus, aki ma is változatlanul hív magához.