Bevezetés
KAPCSOLATOK HÁLÓJÁBAN. Először szeresd Istent, vertikális vonal, most áttérünk a horizontális síkra: szeresd felebarátod, mint magad. Jézus tanításaiból kiderül, hogy ez tulajdonképpen azt jelenti, minden embert szeretnünk kell, mint ahogy Isten is mindenkit szeret. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit ugyanúgy szeretünk a gyakorlatban. Máshogy szeretem a feleségemet, mint a BTA munkatársaimat, és máshogy szeretem a barátomat, mint az ellenségemet. Múlt alaklommal arról volt szó, hogy ha szeretjük Istent, akkor szeretjük a hívő testvéreinket is.
FONTOS emlékeztető: A legfontosabb, hogy szeresd Istent és jó kapcsolatban legyél vele. Csak így tudod szeretni az embereket. Ma egy újabb különleges csoportról szeretnék beszélni a Biblia alapján: az ellenségeinkről. Az a kérdés, hogy ha Jézus szavának szeretnénk engedelmeskedni, akkor hogyan szeressük az ellenségeinket?
HOGYAN SZERESSEM AZ ELLENSÉGEIMET?
Hogyan nem?
Nagyon könnyen félre lehet érteni Jézus szavait, és sok bajt, fájdalmat és hitkrízist okoztak már ezek a félreértések. FONTOS: Szeretni az ellenségemet NEM JELENTI azt, hogy hagyjam magam folyamatosan bántalmazni általa. A Krisztusi szeretet nem azonos azzal orosz háborús gondolkozással, hogy a háborúban kijövünk a bunkerből, kihúzzuk magunkat, a szívünkre mutatunk és azt kiáltjuk: „Ide lőjetek.” Ennek egy eredménye lesz: oda fognak lőni az ellenség katonái és meghalunk. Ez NEM Isten akarata a hívő emberek életében, pedig sokan így értik, és azt gondolják, hogy Isten azt szeretné, hagyják, hogy az ellenséges fél folyamatosan bántsa őket a munkahelyen vagy az iskolában vagy bármi más környezetben. Ez akár egy hamis Istenképet is kialakíthat benne. SZABAD védekezni, amikor bántalmaznak minket és ez nem mond ellent a szeretetnek. Ha tehetjük, akkor meneküljünk el az ilyen helyzetekből, vagy kerüljük az ilyen embereket. pl. ha egy macska karmol, akkor hiába szeretjük nagyon, nem simogatjuk, hanem enni-inni adunk neki. VAGY. NE ETESD A MEDVDÉT!
Gondoljunk Pál apostolra, aki szerette azokat a zsidókat, akik üldözték őt, és imádkozott az üdvösségükért. Amikor azonban el akarták fogni és meg akarták ölni, mindig elmenekült előlük, amikor csak tudott. Soha nem érezte úgy, hogy ott kellene maradnia és tűrnie, „ellenségei szeretetének” nevében.
- Saul (Pál apostol) megtérése után szinte:
“azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia. … egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Saul azonban megtudta, hogy mire készülnek. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék, de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.” Apcsel 9:22-25
A szeretet nem mindig közelséget jelent — néha bölcs határokat.
- Egyszer Pált el akarták fogni és beszédet tartott, látta, hogy a tömegben vannak farizeusok is és szadduceusok is, ezért így kiáltott,
“Testvéreim, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak feltámadásába vetett reménységem miatt vádolnak engem. Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlés véleménye megoszlott. A szadduceusok ugyanis azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig vallják mindegyiket. … Mivel a felfordulás egyre nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba.” Apcsel 23:6-10
Ugyanez igaz Dávidra is, aki menekült ellensége, Saul király elől. Soha nem gondolta, hogy engednie kellene, hogy Saul megölje – csak azért, hogy „szeresse ellenségét”.
Jézus is így tett. Amikor pl. kinyitotta az Ézsaiás tekercset és magát Messiásnak mondja, akkor el akarták fogni, de Ő elmenekült előlük.
“Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; ő azonban átment közöttük, és eltávozott.” Lukács 4:28-29
Később is ez történt:
“El akarták fogni tehát, de senki sem vetette rá a kezét, mert még NEM JÖTT EL AZ Ő ÓRÁJA.” János 7:30
Ez nagyon fontos részlet, meg fogjuk látni, hogy miért.
Akkor mit jelent, hogy tartsd oda a másik arcodat is?
A mai ige előtt Jézus ezt mondta:
“Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért.” Én pedig azt mondom nektek, hogy NE SZÁLLJATOK SZEMBE A GONOSZ EMBERREL, HANEM AKI ARCUL ÜT TÉGED JOBB FELŐL, TARTSD ODA ANNAK ARCOD MÁSIK FELÉT IS! Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is! Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől!” Máté 5:38-42
Most akkor engedjük, hogy bántsanak, vagy ne? Meneküljünk vagy tűrjünk? Ez egy nagyon nehéz kérdés, amire nincs egyértelmű válasz, mert minden helyzet más és más, esete válogatja. Ezért fontos, hogy jó kapcsolatban legyünk Istennel, és az Ő bölcsességét kérjük, hogy mit kell tennünk. MINDENNEK A VELE VALÓ KAPCSOLATBÓL KELL SZÁRMAZNIA. Mégis néhány megfigyelést szeretnék tenni az igével kapcsolatban, hogy el tudjunk igazodni az útvesztőben.
- Az arcul ütést semmiképpen nem értelmezhetjük általános igazságnak, mert maga Jézus sem mindig tartotta be. Amikor pl. elfogták és kihallgatják, az ott álló őrök közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: Így felelsz a főpapnak? Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem? (Ján 18:22-23).
- Ez a zsidó szokás szerint általában visszakézből való arcon ütést jelentett, ami nem annyira fájdalmat okozott, hanem megszégyenítés volt a célja, megalázás. Jézus azt mondja, hogy a törvény helyett, amely bosszút engedett meg, de csak ugyanakkora mértékben, mint a bántás. Jézus követői ne álljanak bosszút, hanem magasabb erkölcsi mércéjük legyen. Ebbe belefér az is, hogy alkalmanként hagyjuk, hogy megszégyenítsenek, elvegyék a javainkat. DE CSAK HA ISTEN erre vezet, különben JOGUNK VAN RÁ, hogy védekezzünk és elkerüljük a további bántást.
Az ellenség szeretete nem a rossz jóváhagyása, hanem Krisztus követése.
- Ez a szakasz különbözik az ellenség szeretetétől, mert ott eredeti értelemben azokról van szó, akik üldöznek, vagyis FOLYAMATOSAN bántalmaznak és rosszat tesznek velem, míg itt egy egyszeri dologról van szó.
- Ezen kívül, míg egy arcul ütés vagy egy 2 km-es menet nem fog tönkre tenni, csak rosszul esik, addig a folyamatos bántalmazás rossz hatással lehet a testedre, lelkedre, hitedre, és ezt NEM SZABAD HAGYNI. Istennek nem ez az akarata.
- Tehát, ha belefér egy arcul ütés (akár képletesen is), Isten ad hozzá erőt, akkor nyugodtan el lehet viselni és bemutatni, hogy Jézus követői magasabb erkölcsi szinten vannak, mint a világ. Ez segíthet a másik megtéréséhez. pl. soproni egyetemista barátaim, akiket többször arcul ütöttem szavaimmal, mégsem adták fel, hanem jöttek újra szeretettel.
- NEM KELL MINDENEN FENNAKADNI. Ha valaki rosszul nézett rád vagy nem köszönt, akkor nem az az első, hogy bosszút forralsz, hanem engedd el. Van, amit el kell engedni, mert nincs értelme háborúzni. Ha nem tudjuk elengedni, akkor próbáljuk meg rendezni a kapcsolatot, különösen, ha gyülekezeten belül van. A TESTVÉR NEM ELLENSÉG.
Akkor hogyan szeressem az ellenségemet?
Ha nem rosszindulatú, akkor meg lehet próbálni kibékülni vele, hogy ne legyen az ellenségem. Ehhez félre kell tennem a sértődöttségemet, megbántódásomat és sérelmeimet és Krisztusi szeretettel közeledni felé, olyan szeretettel, ami érthetetlen lesz számára, hátha megtér.
Ha nem is hajlandó békülni, de személye nem veszélyes számodra, nem tud úgy bántani szavakkal vagy tettekkel, hogy téged romboljon és tönkre tegyen, akkor a szeretet azt is jelenti, hogy tegyél jót vele, adj neki enni-inni, ha szüksége van rá, tettekkel mutasd ki felé a szeretetedet, mint Isten, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. (45).
Ha veszélyes rám nézve, akkor TÁVOLRÓL TUDOM SZERETNI. A mai ige szerint imádkozhatunk érte, de nem azért, hogy minél hamarabb haljon meg és kerüljön az ítéletre, hanem áldást kérjünk számára. Lukács evangéliumában ezt mondja Jézus:
“Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; ÁLDJÁTOK AZOKAT, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” Lukács 6:27—28
Pál apostol hasonlóan így szól:
“Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.” Róma 12:14
A megbocsátás nem érzés kérdése, hanem döntés.
Imádkozzunk, hogy térjen meg és forduljon el a bűneitől. Imádkozhatunk ellenségeink megtéréséért és üdvösségéért, miközben bölcs határokat tartunk fenn. Soha nem lehet tudni, hogy ki fog megtérni. Ki gondolta volna, hogy Saul, aki üldözte a keresztényeket egyszer Pál apostol lesz, az egyik legnagyobb gyülekezetplántáló, Isten szolgája. VAGY: Kiss Pisti név nélkül, aki a legnagyobb fajgyűlölő volt a vidéken, megtérése után országos romamisszióban szolgál.
Bocsáss meg azoknak, akik üldöznek. Ez akkor is igaz, ha a másik nem kér bocsánatot, és általában ez így van. Fontos a megbocsátás, mert egyébként súlyos terheket hordozol, amit Isten nem akar számodra. Ha megbocsátasz az ellenségednek, akkor lehull ez a teher és szabad leszel. Ebben segít, ha emlékezel, Isten mennyi mindent bocsátott meg neked.
Mondj le a bosszúról, tudva, hogy ha nem tér meg, akkor Isten fogja majd őt megítélni és nem fogja megúszni azt a sok rosszat, amit ellened tett.
“Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr. Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” Róma 12:19-21
Van olyan eset, amikor a másik bocsánatot kér. Ilyenkor könnyű megbocsátani? Nem feltétlen. Ha nagyon súlyos bántalmak értek, akkor ez nagyon-nagyon nehéz.
Jézus nem azt kérte, hogy hagyd magad elpusztítani, hanem hogy a rosszat jóval győzd le.
Corrie Ten Boom története.
“München egyik templomában az alagsori teremből, ahol igét hirdettem, kifelé tartottak az emberek. A bűnbocsánatról volt szó. Sok képet használtam ennek szemléltetésére, egyebek közt a próféta e szavait is: „Isten a tenger mélyére veti a bűneinket.” Ha beismerjük bűneinket – mondtam -, akkor Isten azokat a tenger mélyére veti. Mégpedig végérvényesen. S ha nincs is benne a Bibliában, hiszem, hogy Isten kiírja: Halászni tilos!
Ekkor láttam meg a férfit, amint a többiekkel ellentétes irányban felém közeledett. A kopasz fejű, kövér ember szürke kabátban volt, és gyűrött filckalapot tartott nyugtalan kezében. Láttam a kabátot és a barna kalapot – de a következő pillanatban már kék egyenruhában és halálfejes sapkában láttam ugyanezt az embert. Én meg ismét ott álltam abban a nagy helyiségben, bántóan fényes fényben, középen nagy halom ruha és cipő. A szégyen, hogy meztelenül kellett elmennem ezelőtt az ember előtt, még mindig megkínzott. És ebben a pillanatban magam előtt láttam a testvéremet is, aki belehalt az ottani kínzásokba. Ez Ravensbrückben történt. S az az ember, aki most felém közeledett, őr volt ott. Az egyik legborzalmasabb őrünk. Odaért hozzám, megállt előttem.
– Kisasszony, ez nagyon jó bizonyságtétel volt – mondta, és nyújtotta a kezét. – Milyen jó, hogy az ön mondása szerint minden bűnünk a tenger fenekén van!
És most én, aki olyan meggyőzően beszéltem az imént a megbocsátásról, a jegyzeteimet kezdtem rendezgetni, hogy ne kelljen kezet fognom vele. Ő nem emlékezett rám, persze hogy nem. Hogy is emlékezhetett volna egy fogoly nőre, sok ezer közül. Én azonban emlékeztem rá. És a korbácsára is, ami az övébe volt dugva. Akkori kínzóm, rabtartóm előtt álltam. Megfagyott bennem a vér.
Ő folytatta:
– Ön említette Ravensbrücköt. Én őr voltam ott.
Úgy látszik, tényleg nem ismert fel.
– De ennek vége – folytatta. – Keresztény lettem. Jézus Krisztus megszabadított. S tudom, hogy Isten minden ott elkövetett rémtettemet megbocsátotta. De ezt most szeretném az ön szájából is hallani, kisasszony.
Ismét felém nyújtotta a kezét, és komoly hangon kérdezte:
– Meg tudna nekem bocsátani?
Itt álltam most én, akinek bűnei újból és újból megbocsáttattak, aki Isten bűnbocsánatából éltem, és nem tudtam ugyanezt megtenni. A testvérem ott halt meg, jutott eszembe. S ki tudja, hogy ez a férfi mennyivel járult hozzá az ő lassú, borzalmas halálához. És most ezt ő ki akarja radírozni belőlem egy egyszerű kéréssel: „Meg tudna ön bocsátani?”
Néhány másodperc telhetett el, amíg előrenyújtott kezével ott állt, de számomra ez kínos óráknak tűnt, mert még sohasem történt meg velem, hogy ilyen nehéz dologban kellett döntenem, mint most. Tudtam, hogy meg kell bocsátanom. Hiszen Isten megbocsátásáról szóló ígéretnek van egy döntő előfeltétele: hogy megbocsássunk azoknak, akik vétkeztek ellenünk. „Ha meg nem bocsátjátok az embereknek a bűneiket – mondja Jézus -, a ti mennyei Atyátok sem bocsát meg nektek.”
És most itt álltam a hideg szívemmel. Nagyon szégyelltem magam. De a megbocsátás nem érzés dolga – gondoltam. A megbocsátás az akarat tette. És az akarat a szív hőfokának tekintetbe vétele nélkül is képes cselekedni. „Uram, Jézus, segíts rajtam!” – imádkoztam magamban. Én most szabaddá teszem a kezemet, hogy megbocsássak! Te add hozzá a szükséges érzést is! Elengedtem a jegyzeteimet, s gépiesen, mint egy darab fát tettem kezemet a férfi kinyújtott kezébe. S amikor ezt tettem, különös dolog történt. Gyógyító melegség hatotta át az egész szívemet, egész lényemet. Sírni kezdtem.
– Megbocsátok, testvér – mondtam -, teljes szívemből!
Hosszan tartottuk egymás kezét. Egykori őr és az egykori fogoly. Isten szeretetét soha nem éltem át ilyen intenzíven, mint abban a pillanatban.
Az azonban világos volt előttem, hogy ez nem az én szeretetem volt. Ez a Szentlélek ereje volt, akiről a Bibliában, a Római levélben ezt olvassuk: „Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk.”
Alkalmazás
1..Jézus Krisztus világosan bemutatta, mit jelent szeretni az ellenséget, amikor meghalt értünk a kereszten.
“Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még BŰNÖSÖK voltunk. … Mert ha akkor, mikor ELLENSÉGEI voltunk, megbékéltettünk Istennel Fia halála által, akkor, miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által.” Róma 5:8-10
2. Jézust nem kényszerítette senki, hogy meghaljon értünk, hanem önként tette ezt, mert SZERET. Ő mondja,
” Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” János 10:18
3. Nem volt könnyű, Gecsemáné kertben vért izzadt, de megtette, mert szerette az Atyát és szerette az embereket. Ez meglátszik ott is, hogy amikor keresztre feszítették, így könyörgött,
“Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Lukács 23:34
4. Magas mércét állított fel Jézus. Te mit teszel? Lehet, hogy van valaki, aki nagyon mélyen megbántott, akár folyamatosan, és nem lehetetlennek tartod, hogy szeresd. Kész vagy-e most arra, hogy Isten szeretete betöltse a szívedet, és meggyógyítsa a sebeket, és szereteted adjon az ellenséged felé, ami nem jelenti, hogy meg kell engedned, hogy újra bántson.
5. Ha még nem tértél meg: 1517. okt 31-én, Luther 95 tézisével elindult a reformáció. Hit általi megigazulás. Hittel jöjj Jézushoz.