Nem vagyok többé idegen a gyülekezetben
Efezus 2:11-22
Amikor végre hazatalálunk
Ki vagyok Krisztusban? Ezt próbáljuk meg az Efézusi levél alapján megnézni.
- Eddig láttuk, hogy kiválasztottak vagyunk már a világ teremtése előtt,
- elfogadottak vagyunk,
- megváltottak vagyunk,
- Szentlélek által el vagyunk pecsételve, mint Isten tulajdonai,
- mennyei védelem alatt biztonságban vagyunk és
- remekművek vagyunk, melyeket Isten teremtett és alakít egész életünkön át, hogy kirajzolódjon rajtunk Krisztus arcvonása, a Krisztusi természet. Ma tovább megyünk, és a fő metafora a CSALÁD.
A teremtés történetében minden jó, sőt igen jó, kivéve az, hogy a férfi egyedül egyedül volt. Ekkor azt mondta Isten, „Nem jó az embernek egyedül lenni.” És kialakult a család, hogy az ember ne legyen egyedül. Jó dolog a család, a testvérek, bár vannak olyan testvérek, akik nem igazán IQ bajnokok.
“Három kicsi süni eltéved az erdőben, rájuk esteledik és az eső is elered.
Megsajnálja őket a jótündér.
– Sünikék, teljesítem három kívánságotokat. Mit kívánsz első sünike?
– Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok, bárcsak otthon lehetnék!
Otthon terem.
– Mit kívánsz második sünike?
– Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok, bárcsak otthon lehetnék!
Ő is otthonterem.
– És te, harmadik sünike mit kívánsz?
– Nagyon fázom, nagyon magányos vagyok, bárcsak itt lennének a testvérkéim!”
Néha ilyen a gyülekezet is, a Krisztus Teste, ahol sok testvér van együtt, és nem mindig vannak teljes egyetértésben, lehet, hogy kicsit idegesítik egymást, de mégis EGY CSALÁDBA TARTOZNAK, és ez a családi kötelék nagyon erős. A mai igerészben Pál apostol ezt emeli ki Isten munkájával kapcsolatban. Ha megtérünk, akkor mi is bekerülünk ebbe a nagy és csodálatos családba, és itt végre otthon érezzük magunkat.
Krisztus ledöntötte a falakat
Pál apostol ezt a részt konkrétan az akkori történelmi környezetben írta egy pogányokból álló gyülekezet számára. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy megértsük, miről is van szó ebben a részben. Jézus korában a jeruzsálemi templom egy nagyon megnyerő és tekintélyes épület volt. Ez volt a 2. templom, amit a zsidó nép épített a babiloni fogságból való hazatérés után, és amit Nagy Heródes fejedelem fejlesztett tovább.
A jeruzsálemi templom a szentségi fokozatok alapján épült fel, mint egyfajta koncentrikus körök rendszere. Belülről kifelé haladva így nézett ki a sorrend:
- Szentek Szentje (csak a főpap, évente egyszer)
- Szentély (csak a papok)
- Papok udvara (itt állt az áldozati oltár)
- Izraeliták udvara (a zsidó férfiak helye)
- Asszonyok udvara (zsidó nők és férfiak közös helye)
- Pogányok udvara (bárki számára nyitott rész)
Az izraeliták udvara közvetlenül a Papok udvara mellett helyezkedett el, egy alacsony kőfal vagy lépcsősor választotta el tőle. Innen a hívők közvetlenül láthatták a papok által bemutatott áldozatokat és az oltárt.
HORIZONTÁLIS FAL
A válaszfal (Szórég): A Pogányok udvarát egy körülbelül másfél méter magas, gyönyörűen megmunkált kőrács választotta el a szentebb belső területektől (az Asszonyok udvarától és az Izraeliták udvarától). Ezen a kerítésen szabályos távolságonként helyezték görög és latin nyelvű feliratokat, hogy a Római Birodalom minden részéből érkező látogatók el tudják olvasni. Az egyik ilyen írást megtalálták 1871-ben megtalálták a Templom Hegy északi oldalán.
https://ar.wikipedia.org/wiki/%D9%85%D9%84%D9%81:Jerusalem_Temple_Warning_Inscription.jpg
A felirat magyarul: „Senki idegen nem léphet a templom körzetét övező korláton és kerítésen belülre. Ha valakit elfognak, kizárólag önmagát okolhatja bekövetkező haláláért”
A felirat szövege jogi szempontból különleges. A római hatóságok – akik egyébként féltékenyen őrizték a halálos ítéletek végrehajtásának jogát – a zsidó vallási törvények tiszteletben tartása végett ebben az egy esetben kivételt tettek: engedélyezték, hogy a szentélyt megszentségtelenítő külföldieket kivégezzék, még akkor is, ha az illető római állampolgár volt.
Volt, aki beléphetett. És volt, aki nem.
A mai igében Pál apostol erről a válaszfalról beszél. A POGÁNYOK nem mehetnek be a templomba, Isten jelenlétébe, csakis ISTEN NÉPE. De Krisztus kereszthalálával és feltámadásával ez radikálisan megváltozott. Nyilvánvaló lett, hogy a POGÁNYOKÉ IS AZ ÜDVÖSSÉG, nem csak a zsidóké. Ezt nehéz volt akkoriban felfogni még az apostoloknak is, annyira mélyen élt bennük a pogányok és zsidók közötti különbség. Az első keresztények meg voltak győződve, hogy csak a zsidóknak kell hirdetni az evangéliumot. pl. amikor Isten szólt Péternek, hogy menjen el Kornéliusz házába, aki pogány volt, előtte Isten felkészítette őt erre egy látomással: lepedő, tisztátalan állatok, egyél Péter, nem eszek tisztátalant, Isten válasza: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak! Ez pedig 3x történt, hogy Péter biztosan megértse. Péter később maga mondja Kornéliuszéknak: Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatba kerülni vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.
Ez egy nagyon fontos és erős mondat: Isten előtt senki nem annyira tisztátalan, annyira bűnös, hogy Ő ne tudna rajta segíteni. MINDENKINEK HIRDETNI KELL AZ EVANGÉLIUMOT! Minden ember fontos Isten számára.
Pál: Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. (14-15).
A kereszt azonban mindent megváltoztatott.
Krisztusban en Christo NINCSENEK VÁLASZFALAK, hit szempontjából nincs különbség különböző kultúrájú emberek között. Krisztusban EGYEK vagyunk. De hogy lehetséges ez? Úgy, hogy általa [Krisztus által] van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. (18). Krisztus előtt nem volt szabad az út az Atyához, mert egy másik válaszfal is volt, egy függőleges fal, ami szintén le lett rombolva Jézus kereszthalála által.
VERTIKÁLIS FAL
A Szentek Szentjét egy hatalmas, vastag és rendkívül díszes kárpit (héberül: parochet) választotta el a Szentély többi részétől. Heródes templomában a kárpit monumentális méretekkel rendelkezett: körülbelül 18-20 méter magas, 9-10 méter széles és egy tenyérnyi (kb. 8-10 cm) vastagságú volt. Olyan nehéz volt, hogy a leírások szerint több tucat pap munkája kellett a mozgatásához vagy a megtisztításához. A kárpit elsődleges funkciója a szentség és a bűnös ember közötti abszolút határvonal meghúzása volt. Azt üzente, hogy Isten közvetlen jelenléte (a Sekinah) a földi ember számára megközelíthetetlen. Ide kizárólag a főpap léphetett be, ő is csupán évente egyszer, az engesztelés napján (Jom Kippur), szigorú tisztulási szertartások után, áldozati vérrel a kezében. Ha bárki más engedély nélkül belépett volna, az a halálát jelentette.
Az Újszövetség (Máté, Márk és Lukács evangéliuma) szerint Jézus kereszthalálának pillanatában valami rendkívüli történt:
“És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megindult, és a sziklák megrepedtek.” Máté 27:51
A teológiai jelentősége ennek óriási:
- Felülről lefelé: Az evangéliumok kiemelik, hogy a kárpit fentről lefelé szakadt el. Ez azt szimbolizálta, hogy a hasadást nem emberi kéz okozta (hiszen alulról kezdték volna elvágni), hanem maga Isten.
- Szabad út Istenhez: A kárpit eltűnésével MEGSZŰNT AZ ELVÁLASZTÓ FAL ISTEN ÉS EMBER KÖZÖTT. A keresztény tanítás szerint Jézus áldozata által immár bárki – nemcsak a főpap – közvetlenül és bátran járulhat Isten elé, közvetítők nélkül.
Nem vagy többé idegen
Pál így kezdi: Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, … Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. (1-3).
Mindenki így születik meg a falon kívül, Istentől elválasztva, és nem mehetünk Isten közelébe a bűneink miatt, (mert a mennyország falán ott a tábla, hogy ha bűnös ember oda belép, akkor meg kell halnia). De Krisztus vére kifizette a bűneink árát, és lebontotta a választófalat Isten és az ember között, így szabad utunk van az Atyához, ha megbánjuk a bűneinket és megtérünk. Ugyanígy a kereszt lebontotta az egymás közötti falakat is, hogy egy Lélek által egy szívvel és szájjal dicsérjük az Urat. Pál három dolgot mond, ami ezt mutatja:
- Háza népe lettünk Istennek, az Ő családjába tartozunk
- Mennyi állampolgárok lettünk
- Isten temploma vagyunk, egyenként is (testünk a Szentlélek temploma), és mint gyülekezet.