Ma egy újabb bibliai könyv tanulmányozásába kezdünk: Eszter könyvébe.
Ez egy különleges könyv a Bibliában. Az egyetlen olyan könyv, ahol Isten neve egyetlen egyszer sem szerepel. Nincs benne ima, nincs benne próféta, és látszólag nincs benne semmi „vallásos”.
Mégis egy rendkívül erős üzenetet hordoz arról, hogyan munkálkodik Isten a háttérben.
A könyv írója többször is hangsúlyozza, hogy bizonyos dolgok „véletlenül”, éppen a megfelelő pillanatban történnek. Mi azonban tudjuk, hogy ezek a „véletlenek” valójában Isten gondviselő kezének munkái.
És ez ma is igaz.
Isten sokszor láthatatlanul, a színfalak mögött irányítja az eseményeket — nemcsak a bibliai történetekben, hanem a te és az én életemben is.
A könyv érdekességei
A Bibliában összesen két könyv viseli nő nevét:
- Ruth könyve
- Eszter könyve
Eszter könyve az Ószövetség egyik legkésőbb keletkezett könyve. A szerzőjét nem ismerjük, és nincs biztos bizonyíték arra, hogy ki írta.
A zsidó kultúrában viszont nagyon fontos könyv, mert innen ered a Purim ünnepe, amelyről majd a történet végén olvasunk.
A keresztények számára azonban sokáig egyfajta „szürke folt” volt. Amikor a Biblia könyveit összeállították, Eszter könyve az egyik legvitatottabb könyv volt.
De miért?
- Isten neve egyszer sem szerepel benne.
- Imáról sem olvasunk, egyedül a böjtöt említi a könyv.
- Az Újszövetség sem utal rá.
- A Holt-tengeri tekercsek között sem találtak belőle kéziratot.
- Az első hét évszázad keresztény gyülekezeteiben nem született kommentár Eszter könyvéről.
Érdekes, hogy egy ilyen különleges könyv mégis ennyire fontos üzenetet hordoz.
Még híres teológusok is nehezen tudtak mit kezdeni vele.
Kálvin János, az egyik legismertebb reformátor és bibliai kommentátor, feljegyzések szerint soha nem prédikált Eszter könyvéről, és kommentárt sem írt róla.
Luther Márton pedig egyenesen azt mondta, hogy szerinte ez egy „borzasztó könyv”, és nem kellene a Bibliában lennie.
Felmerül a kérdés:
Akkor miért van mégis a Bibliában?
A Biblia tanítása szerint minden írás Istentől ihletett. Ez azt jelenti, hogy Eszter könyve sem véletlenül került a Szentírásba.
Nem hiba vagy szerkesztési tévedés, hanem Isten akaratából van itt számunkra.
Történelmi háttér
A történet a perzsa birodalom idején játszódik, valahol Kr. e. 539 és 331 között, a mai Irán területén.
A zsidó nép ekkor a babiloni fogság következményeként él szétszórva a birodalomban. Babilont a perzsák foglalták el, miután Nebukadneccar Kr. e. 586-ban lerombolta Jeruzsálemet és a templomot.
Sok kutató az események idejét Kr. e. 483 körülre teszi. Ez az időszak a Jeruzsálembe való első és második visszatérés között történt:
- Zerubbábel vezetésével (Kr. e. 538)
- Ezsdrás vezetésével (Kr. e. 458)
Sokan azonban nem tértek vissza Jeruzsálembe. Inkább Perzsiában maradtak, és közülük sokan már nem követték hűségesen a zsidó vallási hagyományokat sem.
A történészek szerint a három visszatérés során körülbelül 60 000 zsidó ment vissza Jeruzsálembe, miközben több mint 2 millió Perzsiában maradt.
Isten neve nincs a könyvben — de a keze minden oldalon ott van.
A fogságban megszokott élet és a kényelem sokakat eltávolított Isten elhívásától.
Isten azonban akkor sem hagyja el a népét, amikor az hűtlenné válik.
Ebben az időben a perzsa birodalom uralkodója Xerxész király volt (Kr. e. 485–465), akit a héber szöveg Ahasvérus néven említ.
A könyv első három fejezete körülbelül egy évtized eseményeit öleli fel:
- Eszter 1:3 – uralkodásának 3. évében
- Eszter 3:7 – uralkodásának 12. évében
A szerző és az olvasók
A könyv nem nevezi meg a szerzőt, de az biztos, hogy az író nagyon jól ismerte a perzsa kultúrát és az udvari életet. Elképzelhető, hogy szemtanúként írta le az eseményeket.
Egyes zsidó hagyományok szerint a könyvet Mordokaj, Eszter nevelőapja írta, de erre nincs történelmi bizonyíték.
A könyv első olvasói a szétszórtságban élő zsidók voltak. A történet célja az volt, hogy bátorítsa őket:
Isten Jeruzsálemen kívül is gondoskodik a népéről.
Akkor is, amikor népe nem tökéletes.
Akkor is, amikor sokan eltávolodtak tőle.
Mit tanulhatunk ebből?
Eszter könyvének egyik legkülönlegesebb üzenete az, hogy Isten neve ugyan nem szerepel a történetben, mégis mindenhol ott van a keze.
Ő irányítja az eseményeket.
Ő formálja a történéseket.
És gondoskodik a népéről.
Ez ma is igaz.
Isten a mi életünkben is munkálkodik — sokszor láthatatlanul, de mindig hűségesen.
Talán a mi életünkben is sok olyan „véletlen” történt már, amely mögött valójában Isten vezetése állt.