Ádám története nemcsak egy ősi esemény. Sokkal inkább egy tükör. Ha őszinték vagyunk, sokszor felismerjük benne saját magunkat.
1Mózes 1-3
A bűneset története a Bibliában meglepően egyszerű. A kígyó – akit a Biblia később Sátánként azonosít – megszólítja Évát, és megkérdőjelezi Isten szavát.
A kérdés azonban nem csak az, hogy mit tett Éva. A nagy kérdés az: hol volt Ádám?
A szöveg alapján nagyon valószínű, hogy ott állt mellette. Látta a beszélgetést. Hallotta a kígyó szavait. Látta, amikor Éva evett a gyümölcsből.
És nem tett semmit.
- Nem szólt közbe.
- Nem állította meg a kígyót.
- Nem védte meg a feleségét.
- Nem emlékeztette Isten szavára.
Egyszerűen passzív maradt.
Ez az egyik legfontosabb tanulság a férfiak számára. A bűn sokszor nemcsak abból áll, amit teszünk, hanem abból is, amit nem teszünk meg, amikor kellene.
A passzivitás nagyon gyakori probléma ma is. Sok férfi nem akar konfliktust, nem akar vezetni, nem akar felelősséget vállalni. Inkább hallgat.
Amikor azonban a helyzet rossz irányba megy, a csend nem semleges döntés. A csend is döntés.
Ádám végül evett a gyümölcsből. De még ekkor sem vállalta a felelősséget. Amikor Isten megkérdezte, mi történt, ezt mondta:
„Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról.”
Más szavakkal:
- nem én vagyok a hibás.
- a feleségem a hibás.
- sőt… végső soron te, Isten.
Ez a felelősséghárítás szinte ijesztően ismerős. Ma is gyakran halljuk:
- „Azért lettem ilyen, mert…”
- „Azért tettem ezt, mert…”
- „Mások miatt történt.”
Ádám története arra figyelmeztet, hogy a férfi passzivitása romboló lehet. Amikor egy férfi nem vállalja a vezetést, a védelem felelősségét, vagy nem áll ki az igazság mellett, annak következményei vannak.
- A családban.
- A gyülekezetben.
- A társadalomban.
Isten Ádámot kérdezte először: „Hol vagy?”
Ez a kérdés ma is sok férfihoz szól.