Három fiam van, az idősebb 22 éves, a két kisebb 9 és 7 évesek. A nagy Z generáció, a két kicsi Alfa. Elmondani nem tudom nektek mekkora különbség van a két generáió között, pedig nincs nagy korkülönbség közöttük. Ha most vannak kis gyerekeid, és esetleg van egy nagyobb is mellettük, akkor érted miről beszélek. Egy azonban mindhármójuknál közös, ma minden a gyerekekről szól. Minden körülöttük forog. A szülők teljesen ki vannak téve az elvárásoknak, az iskola mellett különböző foglalkozások, fejlesztések, sportok. A munka utáni idejük arról szól, hogy kitöltség a gyermek teljes idejét. Minél jobban megvédjék gyermekeiket, mindent megadnak nekik pénztárcájukhoz mérten.
Márk 9:30-37
„Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” Márk 9:37 RÚF
Kérlek vedd elő a Bibliádat, és olvasd el a mai igerészt.
Jézus egy olyan időszakban élt a földön, amikor a gyermekek nem sokat számítottak. Nagy volt a halálozási arány is, ezért bizonyos szinten létüket “bizonytalannak” tartották. Nem voltak jogaik, az apa tulajdonának számítottak. A fiúk 13 éves, a lányok 12 éves születésnapjukkor a “bár micva”/“bát micva” után váltak “felnőttekké” amikor már maguk feleltek a tetteikért. Ez után számítottak “valódi” közösségi tagnak.
Érdekes, hogy Jézus egy ilyen kisgyereket állít ki példának. Nem a mindentudó farizeusokat, hanem egy olyan gyereket, aki nem is számított az akkori kultúrában. Egy “jelentéktelen”, teljesen kiszolgáltatott kisgyereket. Jézus velük azonosítja magát. Amíg a tanítványok arról vitatkoznak, ki a nagyobb közöttük, addig Jézus a társadalom utolsó tagjával példálózik.
Gyermeki hit nélkül nem tudunk igazán Istenre hagyatkozni.
A tanítványok földi síkon gondolkodtak. És ma is ez a “természetes”. Minden munkahely arról szól, hogyan lehet feljebb és feljebb kerülni. Ez önmagában még nem is akkora probléma, hiszen ez egy természetes emberi folyamat, tanúlni, fejlődni, növekedni. Még akár nevezhetnénk Biblikusnak is, hiszen a hívő élet is egy folyamatos tanulás és fejlődés, növekedés a hitben míg eléri az érett hívő kort. Azonban nem mindegy hogyan halad valaki azon a munkahelyi ranglétrán, másokat elgázolva, lelökve a létráról halad felfelé. Sajnos a világban előfordul.
Jézus ezért irányítja a tanítványok figyelmét a versengésről a társadalom utolsó emberére, a kisgyerekre. Egy kisgyerek függ a szüleitől minden tekintetben, fizikailag, lelkileg, szellemileg. Így kell függjünk mi is az Atyától, gyermeki hittel életünk minden területén. Ehhez alázat kell. Alázat, hogy egyedül nem vagy képes elérni csak Isten segítségével. Ugyanakkor fontos azt elérni amit Isten szeretne, lehet nem az a célja Istennek, hogy vezérigazgató legyél, még ha emberileg letiporva másokat el is tudnád érni, hanem azt szeretné abban teljesedj ki, amire ő elhívott téged.
Figyelj Istenre, a fókuszodat ne a létrára szegezd, hogyan jussál feljebb, fókuszod Istenen legyen, mert akkor azt fogod elérni ami áldás neked, családodnak és környezetednek.
Reflective questions
- Hol van a fókuszod? A földi, fizikai dolgokon, vagy a szellemi dolgokon? A világ irányítja a vágyadat és azt igyekszel minden áron elérni, vagy Istenre figyelve az ő akaratát követed?
- Természetesen szó szerint is lehet venni az igét, ha Isten arra indít. Nincs annál nemesebb, mint hogy valaki örökbefogad egy kisgyereket és szerető otthont biztosít számára. De ez nem mindenkire vonatkozik. Azonban ezt úgy is gyakorolhatod, hogy segítesz valakinek, egy kiszolgáltatott embernek, egy lenézett kollégának a munkahelyen, egy “lúzernek” a suliban. Figyelj Istenre kinek az életében szeretne téged használni, hogy áldás legyél másoknak is.
„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” Zsoltárok 37:4 RÚF
Judit
Ha van gondolatod, vagy kérdésed a mai igerésszel, keress bennünket, írj nekünk.