Mit jelent valójában szeretni a gyülekezetben? Amikor a szeretetről beszélünk, legtöbbször általánosságokra gondolunk – de a Biblia nagyon konkrétan fogalmaz. A János első levele 3. fejezete különösen élesen mutat rá arra, hogy a Krisztustól kapott szeretet nem maradhat elmélet: láthatóvá kell válnia a testvéreink felé. Ez az üzenet arról szól, hogyan válik a gyülekezet valódi, élő közösséggé – ahol nem csupán együtt vagyunk, hanem készek vagyunk időt, energiát, figyelmet, sőt önmagunkat adni egymásért.
1János 3:13-17
“Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban marad. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. (1Ján 3:16). Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete?” 1János 3:13-17
Introduction
KAPCSOLATOK HÁLÓJÁBAN. Először szeresd Istent, vertikális vonal, most áttérünk a horizontális síkra: szeresd felebarátod, mint magad. Jézus tanításaiból kiderül, hogy ez tkp-en azt jelenti, minden embert szeretnünk kell, mint ahogy Isten is mindenkit szeret. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit ugyanúgy szeretünk a gyakorlatban. Máshogy szeretem a feleségemet, mint a BTA munkatársaimat, és máshogy szeretem a barátomat, mint az ellenségemet. Erről lesz szó a következő néhány alkalommal.
FONTOS emlékeztető: A legfontosabb, hogy szeresd Istent és jó kapcsolatban legyél vele. Csak így tudod szeretni az embereket. Azt is mondtuk, hogy szeresd felebarátodat tulajdonképpen azt jelenti, hogy szeress mindenkit, mert a felebarátban mindenki benne van. Ma egy nagyon különleges csoportról szeretnék beszélni a Biblia alapján: a gyülekezetről. Az a kérdés, hogy ha Jézus szavának szeretnénk engedelmeskedni, akkor hogyan szeressük a hívő testvéreinket?
A vertikális szeretet (Isten felé) nélkül a horizontális szeretet (emberek felé) nem működik.
Ján 3:16: mindenki tudja. 1Ján 3:16? Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Szó szerint is lehet, de azt ritkán kell, sokkal gyakoribb, hogy nem az életünket, hanem az időnket, pénzünket, energiánkat adjuk a testvérünkek, mert szeretjük őt. Vagyis a testvérem érdekeit a magam érdekei fölé helyezem. Lemondok valamiről az életemben, hogy neki jobb legyen. BÁRCSAK ÍGY GONDOLKODNA minden hívő. Mennyivel több megtérő lenne, ha látnák ezt a KÉPMUTATÁS NÉLKÜLI SZERETETET. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Sok ige van az ÚSZ-ben, ami tartalmazza azt a szót, hogy „egymást” és a testvérekre vonatkozik. Ezek közül néhányat szeretnék most megnézni, amik a legfontosabbak és amik gyakran kihívások a mai gyülekezetekben.
HOGYAN SZERESSEM A (HÍVŐ) TESTVÉREMET?
Közösség
Nagyon nehéz szeretni valakit, ha nem is találkozol vele. A Biblia szerint a gyülekezet Krisztus Teste, ami azt jelenti, hogy bizonyos értelemben a. gyülekezet hasonlít egy emberi testre. A legfontosabb hasonlóság, hogy a test tagjai össze vannak kötve és függnek egymástól. Ezért minden tag fontos, és nem akarjuk elveszíteni.
“Így bár sok tagja van, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek.” 1Korinthus 12:20-22
Ahogy a földi testünk tagjai is kapcsolódnak egymáshoz biológia értelemben, úgy kapcsolódnak egymáshoz a gyülekezet tagjai szellemi értelemben. Egy láthatatlan szállal vagyunk összekötve, és szükségünk van egymásra. Ebben az individuális világban ez furcsa, vagy kultúra-ellenes, de az ige világosan kifejezi ezt.
A közösség nem kötelező program – hanem lelki szükséglet.
Ahhoz, hogy ez a láthatatlan összeköttetés megvalósuljon a gyakorlatban, fontos, hogy a tagok találkozzanak egymással és ápolják a KÖZÖSSÉGET. Az első gyülekezet tagjai naponta találkoztak, igét olvastak és imádkoztak, és Úrvacsoráztak:
“Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” Apcsel 2:42-47
Persze ez ma már nem megvalósítható, de törekedni lehet rá, attól függ, hogy prioritás-e ez számunkra?
Ma a közösség gyakorlásához a legnyilvánvalóbb eszköz a gyülekezetei alkalmak. Nem akarok senkinek a lelkiismeretét befolyásolni, de az a tény, hogy Krisztus Testének a tagjai vagyunk arra ösztönöz, hogy igyekezzük járni a gyülekezeti alkalmakra. Nem kötelező, nem azért, mert valaki számon fogja kérni, hanem azért, mert ez a természetes, és ez nekünk is jó. pl. csütörtökön, férfialkalmon olyan jó volt együtt lenni a férfitestvérekkel. Nehéz nap után voltam, de az alkalom után örömmel és feltöltődve mentem haza. Ezen kívül persze az is jó, ha hétközben látogatjuk egymást és tartjuk a kapcsolatot a testvérekkel, bár a mai világban mindenki annyira elfoglalt, hogy erre ritkán van időnk.
Hagyd őt békén!
Mindenkinek saját kapcsolata van az Úr Jézussal, és ez a kapcsolat kicsit máshogy néz ki mindenkinél. Különbözünk egymástól másodlagos kérdésekben, és Jézus tiszteletben tartja a személyiségünket, mert a SZERETET ilyen (ezt megköveteli). Ezért szeretni a testvéremet azt jelenti, hogy másodlagos kérdésekben (ami nem bűn), engedd őt szabadon és ne szólj bele az életébe. Ne kritizáld, ne ítélkezz felette, hanem engedd élni, adj neki szabadságot, hogy Istennel való kapcsolata úgy alakuljon, ahogy az illik a személyiségéhez. Ne akard, hogy a te elvárásod szerint viselkedjen, ne erőltesd rá a véleményedet.
A szeretet szabadságot ad
Miért fontos ez? Mert főként régebben, de ma is előfordul, hogy egy gyülekezet nagyon homogén kulturálisan, mindenkinek egyformának kell lenni és egyformán gondolkozni minden kérdésben. Ez nagyon hangsúlyos volt a kommunizmusban (szocializmus?), ahol az EGYSÉG=EGYFORMASÁG elvét vallották az emberek, vagyis csak akkor lehet egység a gyülekezetben, ha mindenki egyforma. Ez kihatott a ruházatra, a zenei stílusra, a hajviseletre, a kezek összekulcsolására imádság közben, és egyéb dolgokra. Volt egy gyülekezeti kultúra, egy tradíció, aminek minden tagnak meg kellett felelni. Ez viszont azt eredményezte, hogy aki más volt, azt nem fogadták be, vagy kritizálták, és az az ember vagy megváltozott és számára természetellenesen viselkedett, vagy folyamatos kritikának volt kitéve. Ráadásul a világ haladt előre, a gyülekezet viszont nem, hanem megmaradt a régi tradíciókban. Ezért különösen nehéz volt beilleszkedni annak, aki a világból megtért, és szerette volna, ha a barátai is megtérnek. EZ NEM SZERETET volt, hanem titkos önzés, hogy úgy viselkedjen a másik, ahogy nekem tetszik.
- pl. emlékszem, volt olyan, hogy egy fiatal fiút addig nem lehetett bemeríteni, amíg le nem vágja a haját. Vagy ha valaki táncolt valahol, azt bűnnek vették és elítélték. Vagy ha valaki farmerben jelent meg az Istentiszteleten, nem öltönyben, akkor kinézték. Vagy amikor imádkoztam, és egy néni odajött, hogy legközelebb kulcsoljam össze a kezemet (nem tudom hogy látta ezt, ha elvileg ima közben be volt csukva a szeme ☺).
Az egység nem egyformaság.
Ez probléma már az első gyülekezetekben felütötte a fejét, ezért Pál ezt írja a római gyülekezetnek:
“Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen Isten befogadta őt. Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy bukik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa. Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad Istennek. . . . Így tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek.” Róma 14:2-6, 12
Nem az én elvárásaimhoz kell igazodnia – hanem Krisztushoz.
A Biblia sok helyen kimondja, mennyire fontos az egység és békesség a gyülekezetben, hogy ne legyenek veszekedések, széthúzások, hanem a különbözőségek ellenére egy gyülekezet vagyunk, mert szeretjük egymást, elfogadjuk egymást és EGY A CÉLUNK: hogy emberek megtérjenek, meggyógyuljanak a lelki problémákból, növekedjenek az Úrban és Isten dicsősége fel legyen emelve itt, a gyülekezetben. SDG.
“Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! … Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” Zsoltár 133:1, 3
Itt az eredeti héber egységet jelent nem egyetértést, vagyis az egységhez nem kell mindennel egyetérteni.
“Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket.” Róma 15:7
Törődj vele.
“Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.” 1Korinthus 12:24-25
Tehát nem csak a lelkipásztor, bár ő különösképpen, hanem mindenki részt vesz az egymás iránti törődésben, gondoskodásban. A testvérem szeretete azt is jelenti, hogy törődök vele, gondoskodok róla, betöltöm a TESTI, LELKI, (SZELLEMI) szükségeit.
A bezárt szív nem lehet Isten szeretetének lakóhelye.
Testi szükségletek, anyagi segítségnyújtás vagy valami fizikai dologban segítek neki.
- Mai igében: Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete? (1Ján 3:17).
- Első gyülekezet, amikor megalakult: mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. (Apcssel 2:44-45). Később ez megváltozott.
- Ez sokszor a gyülekezet, amelyik segít, ha egy tag anyagi problémákkal küzd, de lehet egyénileg is. pl. nálunk az extra adakozás.
Lelki (szellemi) szükségletek:
- Meghallgatni a másikat, problémáit, kétségeit, nehézségeit és lelkileg segíteni. Néhány példa az igéből, hogy ez mit jelent.
- Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak. (1Péter 4:10). Egymás felé való lelki szolgálat a lelki ajándékommal. pl. bölcsesség, ismeret, bátorítás, hit, prófécia, vigasztalás, … Ehhez tudni kell, hogy milyen ajándékaim vannak, jó kapcsolatban kell lenni Istennel, és találkozni, közösségben lenni a testvéremmel.
- “Bátorítsuk, buzdítsuk testvérünket, hogy maradjon meg a hitben és Isten szerinti életet éljen. Bátorítsuk egymást.” (1Thessz 5:11). Hasonlóan: “Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.” (Zsidók 10:24). Nem akarunk beleszólni mások életébe, de ha Isten indít, akkor Krisztusi szeretettel lehet egymást bátorítani és buzdítani, hogy a jót cselekedje meg. pl. ha valakinek egy nehéz lépést kell megtenni, amiről tudja, hogy Isten akarata, akkor odamenni mellé, átölelni, együtt imádkozni vele és bátorítani, hogy Isten segítségével meg tudja tenni azt.
A lelki ajándékom nem magánhasználatra kaptam.
- “Vigasztaljátok egymást ezekkel az igékkel.” (1Thessz 4:18). Ha valaki el van keseredve, akkor a szeretet arra késztet minket, hogy igyekezzünk megvigasztalni. Nem csak üres szavakkal, hogy minden rendben lesz, meglátod, hanem odaillő igékkel, amik valódi vigaszt tudnak nyújtani. Ehhez jól kell ismerni az igét és figyelni kell a Szentlélek vezetésére. “Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” (Róma 12:15)
- NEGATÍV: “Ne rágalmazzátok egymást.” (Jak 4:11). Össze sem tudnám számolni, hányszor láttam ezt, hogy tagok egymásról rosszat mondtak, akár hazugságokat is, és terjesztették a gyülekezetben, hogy az a másik ilyen-meg olyan hívő. Ez nagyon romboló tud lenni, a sátán munkája, mert ő ennek nagyon örül. Ne rágalmazd a testvéredet, ne terjeszd a rosszat róla. Ha valami nagyon problémás, akkor mondd el a vezetőknek, de ne ítélkezz a másik felett, mert ez NEM SZERETET, hanem a sátán rombolása.
Viseld el, akkor is, ha nehéz.
Minden családban vannak rossz természetű emberek, akiket nehéz elviselni. Amikor meglátod, már előre félsz, hogy mit fog tenni és mondani. Így van ez a hívő családban is, a gyülekezetben. Vannak olyan testvérek, akikkel nagyon jól kijössz, és vannak, akikkel nagyon nehéz kapcsolódni, mert idegesít, irritál a viselkedésük. A szeretet viszont megköveteli, hogy elviselem a testvéremet, mert ugyanúgy Isten gyermeke, mint én és ő is a mennyben lesz.
“Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel.” Efezus 4:2
A szeretet nem érzés, hanem döntés.
“Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak.” Kolossé 3:13
Néha egyszerűen el kell engedni a sérelmet.
Ha igazán szereted a testvéredet, akkor elviseled a butaságait, de NEM HAGYOD, hogy mindez lenyomjon. Elviselni nem azt jelenti, hogy hagyom magam letiporni egy erőszakos testvér által, hanem védekezek és kiállok magamért, de nem bántom őt, mert szeretem. Ha nagyon megbántott és nem tudod elengedni, akkor a biblia szerint menj oda hozzá, és próbáld meg rendezni vele. Ha nem sikerül, akkor szólj az egyik vezetőnek és erősen imádkozz érte, hogy Isten segítségével el legyen rendezve a konfliktus.
Application
Sokszor hallottam, hogy valaki meglátogatott egy gyülekezetet és nem feltétlen a prédikáció fogta meg, nem is a dicséret, hanem a tiszta SZERETET, ami érezhető volt. A valódi szeretet ragályos és az emberek ösztönösen megérzik azt. Hamisítvány nem elég.
Szeresd testvéredet, mint magadat. Az 1Ján 3:16 szerint pedig:
“Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” 1János 3:16
Kész vagy-e életedet adni testvéreidért, vagyis az ő érdekeit a magad érdekei fölé helyezni?
A gyülekezet ereje nem a programokban, hanem a szeretet minőségében van.
Pál imája a Filippi gyülekezetnek ide illik befejezésként:
“Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetével, és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel, hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára, 11 és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcsét Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.” Filippi 1:8-10