Milyen jó az, amikor egy közösség büszke arra az emberre aki arról a településről származik, aki esetleg elért valamit az életben. Meglátják a sikeres munkát, és megbecsülik érte. Sajnos Jézus eredményeit nem ismerték el saját városában. Mivel Jézust lenézték, így eredményeit sem fogadták el.
„Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.” Márk 6:4 RÚF
Márk 6:1-6
Nagyon sokszor lehet hallani siker sztorikat, hogy valaki a mély szegénységből eljutott egészen a sikeres orvosi diplomáig. Nem kell naivaknak lennünk, egy ilyen történet mögött rengeteg kitartás kell, kemény munka, és sokszor olyan felnőtt, tanár vagy barát, aki támogatni tud céljaink elérésében. Bizony ez az út nem könnyű, a mélységből eljutni a kitűzött célhoz, és sokszor elfárad az ember, esetleg abba akarja hagyni. Ilyenkor nagyon jól jön a bátorító, támogató segítség, és az ember új erőt kap, halad előre a cél felé.
Jézusnak bár csodálatos sikersztorija van, kezdve ott, hogy otthagyta a Menny dicsőségét, megszületett egy istállóban egy szegény családban. A környezetében élő emberektől megvetett volt, mindig úgy tekintettek rá, mint aki házasságon kívüli gyermek, paráznaság eredménye. Hiába tett rengeteg csodát, embereket gyógyított meg, halottakat támasztott fel, démonokat űzött ki, ezt a sok eredményt a saját városában nem tekintették semminek. Nekik továbbra is egy paráznaság eredménye volt.
Bár nem volt Facebook, TikTok, biztosan futó tűzként terjed a híre Jézus tetteinek. Biztosan hallotta Názáret is, de annyira nagy volt a megvetés bennük, de azt is mondhatnánk, annyira farizeusok voltak a szívükben, hogy nem látták a fától az erdőt.
Milyen jó, hogy Jézus nem az emberek véleményére adott, hanem azt tette amire az Atya elhívta. Nyilván meg lett a hitetlenségük és keménységük eredménye, hiszen azt olvassuk, hogy Jézus nem sok csodát tehetett Názáretben. Pedig biztosan lett volna ott is szükség Jézus munkájára, de inkább választották a keménységet és megvetést.
Bátorítalak arra, hogy ne az emberekre nézz, hanem Istenre. Sajnos az ember önző, saját önző vágyai vezetik. Sokszor ahelyett, hogy felemeljenek, bátorítsanak, elismerjék a jót, inkább a földbe döngölnek az irigység miatt. Természetesen lehetnek körülöttünk bátorító, támogató keresztény testvérek, és bízom benne, hogy körülötted is vannak. De ha nem lennének is, kérlek ne add fel azt a célt amit Isten tűzött eléd. Ne legyél olyan mint az emberek körülötted. Tedd az Isten jóságát. Ha nem fogadják el ott ahol vagy, menj tovább, add azoknak akik elfogadják. Ne hagyd abba. Nézz Jézusra.
Reflective questions
- Egy olyan közegben vagy ahol nem ismerik el az ajándékaidat amit Isten adott neked? Nincsenek bátorító emberek körülötted? Kérd Isten erejét. Figyelj Istenre, meddig kell ott legyél ahol vagy, és mikor kell továbbmenj arra a helyre ahol ki tudsz teljesedni. Ahol Isten munkája ki tud teljesedni rajtad keresztül. Ne add fel.
- Nem szükséges a bátorítás lelki ajándéka, hogy valakit bátoríts. Ha látsz a környezetedben jó dolgokat, bátorítsd az embereket magad körül. Mindenki éhezi a bátorítás szavait ebben az önző individualista világban.