Elindultál már a cél felé, de valahol útközben megtorpantál?
Vagy talán csak lassan cammogsz, anélkül, hogy igazán előrehaladnál?
Ez a prédikáció arról szól, hogyan fussunk neki feszülve a cél felé, miközben a múltat elengedjük, és a szemünket a legfontosabbra szegezzük.
Megtanulhatjuk, hogy mi számít igazán, és hogyan találhatunk békét még a veszteségek és kihívások közepette is.
Készülj fel, hogy új perspektívából láss rá az életed futóversenyére, és találd meg a valódi cél felé vezető irányt!
Filippi 3:12-14
“Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” Filippi 3:12-14
Bevezetés
Új év, új célok, fogadalmak.
Ki az, aki szereti a sportot? Édesapám nagyon szerette, jó focista volt, felrúgták, kiment a térde, nem focizhatott tovább. Amikor foci vagy olimpia volt, akkor minden erről szólt. Leült a fotelba a szomszéd barátjával, evett-ivott és szurkolt. Mi, gyerekek is részt vettünk benne sokszor. Szerette volna, ha én is nagy sportoló leszek. Kajak, jó volt, de utána inkább a tudomány és filozófia érdekelt, mint a sport, sokszor veszekedtünk e miatt. Nem ilyen fiút képzelt el, nem volt velem elégedett.
A keresztény élet olyan, mint egy maratoni futás: kitartást, céltudatosságot és fegyelmet igényel.
Pál apostol is nagyon szerethette a sportot, ha ma élne, biztos focimeccsekre járna és nézné az olimpiát. Meglepően sokszor használ sport kifejezéseket a leveleiben. A leggyakoribb a futás, de van boksz, birkózás, és a célban a nyertesnek a koszorú (olajfaágból készült).
“Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán FUTNAK, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy FUSSATOK, hogy elnyerjétek. Aki pedig VERSENYBEN vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó KOSZORÚT nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy FUTOK, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy ÖKLÖZÖK, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” 1Korinthus 9:24-27
“Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” 2Timóteus 4:7
Ilyen futásról szól a mai ige is, hosszúfutásról, az eredeti görög kifejezések alapján. A keresztény élet olyan, mint egy maratoni futás, vagyis céltudatos, fegyelmet kíván, kitartást igényel, örök perspektívában értelmezendő.
A CÉL
A mai ige úgy kezdődik, hogy nem mintha már elértem volna mindezt, vagyis ennek van egy előzménye, ahol Pál kifejti mit szeretne elérni, mire vágyik, és most azt mondja, hogy a kívánatos CÉLT még nem érte el, mint egy futóversenyen, még mindig fut. Mi az, amit Pál el akart érni? Mi az életének a FŐ CÉLJA? Ehhez meg kell nézni ez előző verseket.
Először elmondja milyen irigylésre méltó földi élete volt, legalábbis az akkori zsidó kultúra szerint: feddhetetlen farizeus volt, Benjámin törzséből származott, eredeti héber. Ez kb. olyan volt, mintha ma azt mondaná valaki, hogy egy nagy cég igazgatójának vagyok a gyereke, jó nevelést kaptam, sok pénzem van, tudom, hogy kell viselkedni. Pál ezért nagyon tekintélyes embernek számított a zsidó kultúrában, magasan volt a társadalmi ranglétrán. De azután azt mondja, hogy ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem KRISZTUSÉRT (7).
Azután még tovább megy: Sőt … most is kárnak ítélek mindent az én Uram, JÉZUS KRISZTUS ISMERETÉNEK GAZDAGSÁGA MIATT: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a KRISZTUST MEGNYERJEM, ÉS TALÁLTASSAM Ő BENNE. (8-9a KÁR). Később: hogy MEGISMERJEM ŐT ÉS FELTÁMADÁSA EREJÉT, valamint a SZENVEDÉSEIBEN VALÓ RÉSZESEDÉST, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. (10-11).
Csak egy fő cél lehet az életünkben – minden más alárendelt.
Tehát Pál apostol fő célja az életben KRISZTUS. Ennek több aspektusa is van:
- Hogy megismerje Krisztust intellektuálisan. Minét többet akar tudni róla.
- Tapasztalati szinten is, minél többet akar tapasztalni Belőle a Vele való kapcsolatban.
- Jellemében: egyre inkább szeretne hasonlítani hozzá. Jó tudni, hogy ez volt Isten célja és akarata is számára.
“Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött.” Róma 8:29
- Hogy testileg feltámadjon és örökké éljen boldogan az új teremtésben.
- Ezt az egészet egy kifejezéssel úgy mondja, hogy KRISZTUSBAN SZERETNE MARADNI egyre mélyebben.
- E cél érdekében mindent feladott és elhagyott, ami érték volt az életében a világ szemében.
“Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában.” Zsoltárok 27:4
- Egy barátom, apukája halála után átnézte a garázst, a sok holmit, amit apukája értékesnek tartott, és azt gondolta: MINDENT ITT HAGYOTT. Mi is mindent itt hagyunk.
Ha földi célod van, földi győzelmeket aratsz. Ha Krisztus a célod, Ő felé futsz.
Nagyon fontos a CÉL MEGHATÁROZÁSA, mert ez fogja eldönteni merre futsz. Nem csak az a lényeg, hogy kitartóan fussunk, hanem az is fontos, hogy JÓ IRÁNYBA fussunk.
Ez nem azt jelenti, hogy ez lehet az egyetlen célod az életben, hiszen sokféle más is lehet, amit meg szeretnénk valósítani: munkahelyi célok, karrier, pénzügyi célok, kapcsolati célok (házasság, gyerekek, tágabb család, barátok, ismerősök), egyéb célok (tanulás, kertrendezés, autó vásárlás …). Ezek mind normális és hasznos célok, ha Isten akaratával megegyeznek. A kérdés viszont az, hogy mi a FŐ CÉLOD vagy VÉGSŐ CÉLOD? Krisztus megismerése és hogy egyre jobban hasonlíts hozzá?
Mert csak egyetlen fő cél lehet, minden más alárendelt cél. Ezek nem feltétlen ellentétesek, de a hívő embernek össze kell hangolni őket úgy, hogy az alárendelt célok ne akadályozzák a fő célt. Valaki ezt így fogalmazta: egy cél felé futunk (mennyei cél), de sok területen (munka, szolgálat, kapcsolatok, …). A mennyei cél nem egy terület, hanem IRÁNY, amely az élet minden TERÜLETÉRE hatással van. Ez befolyásolja hogyan viselkedsz a munkahelyen, iskolában, hogyan kezeled a pénzt, hogyan gazdálkodsz az időddel, hogyan neveled a gyermekeidet, mit teszel, ha megbántanak ….
a futás
A futásnál az egyik legfontosabb tényező, hogy TUDJUK, hol tartunk.
(1) Pál tehát azt mondja, hogy még nem érte el a célt, nem ismerte meg még Krisztust teljesen, MÉG FUT. E mellett azt is bevallja, hogy még nem lett tökéletesen olyan, mint Krisztus, hanem van mit fejlődnie. A végső cél a mennyben lesz, ahol a jutalmat kapja az ember. Pál apostol élete vége felé írja ezeket a sorokat, nagyon sok ember tért meg általa, magasra jutott a hitben, jól ismeri Krisztust, rengeteget változott a jelleme. Egy 2. századi irat szerint Pál egy alacsony termetű férfi volt, kopasz fejű, görbe lábú, zömök testalkatú, összenövő szemöldökkel és kissé kampós orral, telve kegyelemmel; mert néha embernek látszott, máskor pedig ANGYALI ARCA VOLT. És azt írja, hogy még nem érte el a célt, még mindig van mit fejlődnie. Akkor mit mondjunk mi?
Elindultál már a cél felé, de megálltál útközben?
(2) … igyekszem, hogy meg is ragadjam. Nem elégszik meg Pál azzal, ahová eddig eljutott, hanem tovább akar menni egészen a célig, ami a mennyben van. Nagy veszély és kísértés a hívő életben, hogy megálljunk a fejlődésben. Nem megyünk vissza a világba, a bűneinkbe, de nem is fejlődünk, hanem jól megvagyunk az életünkben. Megelégedettek vagyunk magunkkal, mint egy futó, aki eljutott egy darabig, azután megáll, leül enni-inni, telózni, és nem megy tovább, de így soha nem jut el a célig. Az egészséges hívő életben a futás életünk végéig tart.
Érdekes, magyar nyelvben van egy kifejezés, megragadni az alkalmat. Az előrehaladáshoz fontos, hogy megragadjuk az alkalmakat. Ez aktív döntést és erőkifejtést jelent. Ha Isten indít, hogy beszélj valakivel, akkor tedd meg, ragadd meg az alkalmat, mert el fog múlni és lehet, hogy később már nem lehet. Ha Jézus most hív, hogy add át Neki az életed, ragadd meg az alkalmat és ne késlekedj.
(3) … mert engem is megragadott Krisztus Jézus. A futást Jézus kezdeményezte, Ő az, aki elhívott és megragadott, így tértem meg és így kezdtem el a futást. Krisztus azért ragadott meg, hogy eljussak a célba és ebben segít, mindig velem van, nem hagy magamra, mert ez az Ő akarata is. Ezért mondja Pál, hogy „Isten mennyei elhívása” miatt kezdett el futni.
Nem nézek hátra, csak előre – a múlt nem határozza meg a jövőmet.
(4) Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, DE EGYET TESZEK: Nagyon célirányos Pál, egy fő prioritása van, nem aprózza el az életét mindenféle feladatokkal, hanem egy dologra koncentrál. A mai világ nagyon felgyorsult és leterheli az embereket a mindennapi teendők sokasága. Újra meg kell tanulni nemet mondani. Nem minden fontos, amit teszünk, és nem minden segíti a fő célunkat, a mennyei elhívásunkat.
(5) … ami mögöttem van, azt elfelejtve (futok). Nem nézek hátra. A futásban nem szabad hátra nézni, mert elveszted a lendületet és az egyensúlyt is akár és el is eshetsz. Elfelejteni, ami mögöttem van nem szó szerint értendő, nem szellemi demenciát jelent, hiszen úgysem tudunk mindent teljesen elfelejteni. Nem felejtésről van tehát szó, hanem arról, hogy ne a múlt BEFOLYÁSOLJA/HATÁROZZA MEG az identitásomat és az életemet, hanem Krisztus. El kell engedni a múltbeli hibákat, bűnöket és a sikereket is.
Tök mindegy, milyen voltál egy éve, mit tettél, mit rontottál el, milyen nehézségeid voltak, nem erre nézel, hanem előre. Ami volt, az elmúlt, ami lesz, az most következik. A múltat nem tudom megváltoztatni, de a JÖVŐT IGEN. Corrie Ten Boom: Isten a tenger mélyére veti bűneinket, majd kitesz egy táblát, amelyen ez áll: „Horgászni tilos.”
Ugyanígy nem abban élek, hogy miket tettem régen, vagy Isten mit tett az életemben, nem emlegetem mindig a régi szép időket, hanem minden nap újra keresem a kapcsolatot Jézussal és próbálom a legjobbat kihozni belőle. A tegnapi manna már nem volt ehető mert megromlott. Minden nap új mannára volt szükség.
“De nem hallgattak Mózesre. Voltak, akik hagytak belőle másnapra is, de az megkukacosodott és megbüdösödött.” 2Mózes 16:20
A futást Jézus kezdte el, Ő ragadott meg – és most arra hív, hogy fussunk vele a cél felé.
(6) … ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé. Pál nem néz hátra, hanem mindig előre, a célra. pl. Lót felesége vagy autóvezetés egészen messzire a cél felé kell nézni, hogy egyenesen menjek az úton. Egyenesen fut Pál a cél felé, a pályát nem hagyja el sem jobbra sem balra, hanem rajta marad, mert a SZEMÉT LE NEM VESZI A CÉLRÓL. Olyan sok minden próbál ebben a világban eltéríteni a jó útról, elfordítani a tekintetedet. pl. sorozatok, telefon, közösségi média, szerelem, hobbi, munkahelyi extra feladatok, személyes konfliktusok, …
(7) Pál nekifeszülve fut. Nem csak úgy lazán, langyosan totyog, hanem nekifeszül a célnak. Az eredeti görög szó rendkívül szemléletes. Arra utal, hogy a sportoló amikor fut, MINDEN IDEGET ÉS IZMOT MEGFESZÍTVE, TELJES EREJÉVEL FUT TOVÁBB A CÉL FELÉ, KEZÉT ELŐRE NYÚJTVA, MINTHA MEG AKARNÁ RAGADNI AZT. Ha egy cél fontos számunkra az életben, akkor mindent megteszünk, hogy azt elérjük, fáradtságot nem kímélve megyünk előre. Ha le akarunk fogyni, akkor megtagadjuk magunkat, nem eszünk sokat és sportolunk. Ha szeretnénk növekedni a házasságunkban, akkor tudatosan rendezünk minden konfliktust és igyekszünk építeni a kapcsolatot. Az, hogy mennyire feszülünk neki a mennyei elhívásunknak, pontosan megmutatja mennyire fontos számunkra Krisztus és a Vele való kapcsolat.
Lehet, hogy ma valamit el kell engedni, le kell tenni és odaadni Istennek.
(8) Pál nekifeszülve fut a JUTALOMÉRT. A Biblia többet beszél a jutalomról, mint gondolnánk. Természetesen a legnagyobb jutalom Isten maga lesz és a Vele való szoros kapcsolat, de ezen kívül más jutalmak is lesznek. Az üdvösség minden hívő számára megadatott, de az egyéb jutalmak között különbségek lesznek, attól függően, mi mindent tettünk Krisztusért ebben az életben, vagyis mennyire feszültük neki a célnak. Pál idejében a győztesnek koszorú járt, ami olajfa ágakból állt. A győztes kiment, mindenki tapsolt és megkapta a jutalmat, a koszorút. Így lesz majd velünk is földi életünk után, és a koronát maga Jézus fogja átadni.
alkalmazás
Mi a legfontosabb cél az életedben? Krisztussal való kapcsolat és az örök élet vagy valami földi cél? Ami a fő célod, arra fogsz futni, annak fogsz mindent alárendelni, és ott lesz a szíved. Csak egy végső cél lehet az ember életében.
“Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” Máté 6:19-21
Erődet megfeszítve futsz még a cél felé, vagy megálltál vagy nem álltál meg, de csak cammogsz lassan előre lelkesedés és izgalom nélkül.
Mik azok a dolgok, amelyek el akarják téríteni a figyelmedet a jó útról?
Mennyire határozza meg a múltad az életedet és az identitásodat? Lehet, hogy ma valamit el kell engedni, le kell tenni és odaadni Istennek.
Mik azok a dolgok, amelyek el akarják téríteni a figyelmedet és el akarnak téríteni a jó útról?
Mennyire izgalmas számodra, hogy jutalmat fogsz kapni a mennyben, mint egy futó a koszorút vagy ma aranyérmet?
Végül gondoljunk Jézusra, aki a példánk a futásban, mert Ő végig futotta a pályát, nem sikerült megállítani semmilyen akadállyal, még a kereszthalálon is átment, de feltámadt és eljutott a célba, a mennybe, most pedig az Atya jobbján ül és uralkodik az egész világ felett. Mi azért tudunk futni a cél felé, mert Jézus megfutotta előttünk a pályát és kifizette számunkra a díjat, amibe a futóverseny kerül.
“Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.” Zsidó 12:1-2