Múlt héten szó volt arról, hogyan tudunk érett keresztények lenni, hogyan gondolkodjunk magunkról, és a mai Istentisztelet ennek a folytatása, úgymond egy speciális, fontos aspektusból megnézni, hogy milyenek legyünk, ha szeretnénk üdvözülni és hitben növekedni.
Máté 18:1-4, Márk 10:13-16
Első megjegyzés: Jézus megharagudott. Nem sűrűn olvassuk ezt, de amikor megharagszik, akkor annak oka van. Megharagudott, mert a tanítványok nem engedték Hozzá a kis gyermekeket. Egészen valószínű a szövegkörnyezetből és az eredti szövegből, hogy kicsi gyerekek voltak, totyogók, vagy max 4-5 évesek. Ez mutatja, mennyire fontosak és értékesek a gyerekek Jézus számára.
Ez megdöbbentő lehetett az emberek számára, mert abban a korban a gyerekek, főleg a kisgyerekek, nem számítottak olyan nagyon fontosnak, mint most. Ezért akadályozták meg a tanítványok, hogy kisgyermekeket vigyenek Jézushoz, mert úgy gondolták, hogy a gyerekek csak megzavarják Jézus nagyon fontos szolgálatát. De Jézus annyira fontosnak tartotta a gyermekeket, hogy megharagudott a tanítványaira. A görög szó, aganaktéō, csak egyedül itt szerepel az ÚSZ-ben Jézussal kapcsolatban. Azt jelenti, hogy Jézus NAGYON MEGHARAGUDOTT, mert nagyon szerette és fontosnak tartotta a gyerekeket.
“Vigyázzatok, nehogy egyet is megvessetek e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.” Máté 18:10
Második észrevétel. A meg nem született gyermekek és a kisgyermekek a mennybe jutnak. A mai ige nagyon világosan ezt mondja ki.
“De most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám.” 2Sámuel 12:23
Nem tudjuk pontosan, hogyan, de ezt mondja az ige és elhisszük. Nem azért mert ártatlanok és bűntelenek, hanem mert nem tudatosan teszik azt, és Isten igazságos, és elnézi a bűneiket, mert nem tehetnek róla, nem tudnak megtérni, mert még nem alkalmasak rá, hogy felismerjék bűneiket. Age of accountability – felelősségre vonhatóság kora.
Harmadik pont: a gyermeki hit kifejezés sehol nem szerepel a Bibliában. ☹ Akkor miért beszélünk róla? Mert bár maga ez a szó nincs az igében, az értelme nagyon is benne van, mint pl. a Szentháromság. De nagyon fontos, hogy megértsük, mit is jelent ez, mert könnyen félreérthető, úgyhogy először néhány szót arról, hogy mit NEM JELENT a gyermeki hit.
NEM GYEREKES HIT. Amikor Jézus azt mondja, hogy ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába, akkor nem azt mondja, hogy MINDEN TEKINTETBEN, teljesen olyanok legyünk, mint a gyerekek, mert vannak olyan tulajdonságai a gyerekeknek, amik nem követendők. Pl. hiszti, dackorszak, amikor mindenre nemet mond a gyermek, nincs prioritásérzéke, csak amire pillanatnyilag hirtelen vágyik, önző magatartás, nem veszi figyelembe mások érzéseit. Amikor megtérünk, lelki értelemben gyerekek vagyunk, és a cél az, hogy növekedjünk érett korra. Nem kell gyerekesnek lennünk.
NEM HISZÉKENYSÉG. Vannak olyan hívők, akik arra büszkék, hogy egyszerű hitük van, mint a gyerekeknek. Nem kérdeznek semmit, hanem vakon elhiszik, amit a tanítók mondanak, vagy amit keresztény könyvekben olvasnak. Nem kérdeznek semmit, csak hisznek. Ez nagyon szentül hangzik, de ez nem gyermeki hit, hanem HISZÉKENYSÉG. Sajnos ez nagyon is jellemző a hivőkre, hogy mindent elhisznek, amit olvasnak vagy hallanak, pedig azok sokszor hazugságok. Pl. Judit olvasta, hogy meghalt egy híresség, de kiderült, hogy kamu volt az egész, AI generált. A vak hit nem gyermeki hit, mert a gyerekek nem ilyenek. A gyerekek kíváncsiak, sokat kérdeznek, mindent tudni akarnak. Pl. Miért korszak unokatestvérem kislányának: azért, mert csak? A Biblia világos:
“Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” 1Thesszalonika 5:21-22
A gyermeki hit kérdez, többet akar tudni Istenről, a Bibliáról, a hívő életről, mély ismeretre vágyik. Fontos a tudás, a hit indoklása, hogy miért hiszünk és miért nem másban hiszünk? Fontos a teológia. ☺
GYERMEKI HIT
Alázat
Jézus ezt a tulajdonságot konkrétan kiemeli: Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. Már beszéltünk róla többször, hogy az alázat nem az önbecsülés hiánya, nem egy kisebbségi érzés, hanem az, hogy helyesen gondolkozzunk magunkról. Egy gyerek, ha szeretett családban él, akkor van önbecslése, értékesnek tartja magát, de TUDJA, HOGY hol a helye, tudja, hogy nem ő a főnök, hanem apa és anya (meg Jézus).
Jézus nagy értéket tulajdonít a gyerekeknek, de itt közvetlenebbül arra mutat rá, hogy a leendő tanítványoknak osztozniuk kell abban az állapotukban, hogy TELJESEN FÜGGNEK ISTENTŐL. Annak felismerése nélkül, hogy valaki alapvetően képtelen önmagát megmenteni, SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGÜNK. Senki sem léphet be a mennyek országába önerőből. … Vajon a mi bizalmunk az Atyánk jóságában bízó gyermeké, vagy a magunkba vetett bizalom?”
A mai korban nagyon nehéz az alázat, mert minden az énről szól, minden arról szól, hogy legyél nagy, hogy legyél szebb, sikeresebb, boldogabb, és hogy MIT KELL TENNED mindezekért. Az evangélium pedig arról szól MIT TETT VALAKI ÉRTED. Hogyan növekszik a hívő ember? Mint a tehén farka, lefelé…; Le kell szállni a magas lóról, csak úgy mehetünk be a szoros kapun.
Elfogadás
Az alázattal összefügg, hogy a gyermeki hit elfogadó (jobb szó híján). Ez két dolgot jelent ebben az esetben: elfogadja Isten SZAVÁT és elfogadja Isten AJÁNDÉKÁT.
Egy gyermek elhiszi, amit a szülei mondanak neki. Nem vak hit, mert sokat kérdez, és nagyon kiváncsi, de a felnőttekkel ellentétben a gyermek NEM VITATKOZIK. Ha anya azt mondja, hogy … akkor azt elfogadja. Nem okoskodik, mert tudja, hogy anya többet tud, mint ő. Egy gyerek TANÍTHATÓ. Jézus azt mondja, hogy ilyeneknek kell lennünk, ha be akarunk menni az Isten országába.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Nyugodtan kérdezzünk, legyünk kíváncsiak az Isten dolgaival kapcsolatban, nézzük meg a különböző véleményeket nehéz kérdésekkel kapcsolatban, de ha világosan megértettük, mit mondott Isten, akkor fogadjuk el igaznak. Ne okoskodjunk, hogy ez nem logikus vagy hogy ezt nem tudjuk elfogadni, vagy mit fognak szólni az emberek, ha ezt hiszem, hanem Isten mondta és kész. Pl. Jézus mondta:
“Hallottátok, hogy megmondatott: „Ne paráználkodj!” Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.” Máté 5:27-28
Ez túl szigorú, mondhatná valaki, de a gyermeki hit azt mondja, hogy Isten mondta, akkor az úgy van. Miért? CSAK.
Különösen fontos ez Isten ígéreteivel kapcsolatban. Hány ígéret van a Bibliában? Rengeteg. A gyermeki hit biztos benne, hogy amit Isten ígér, azt meg is teszi. Pl. Ha azt mondom a gyerekeimnek, hogy a Lidiből hozok nekik jégkrémet, akkor azt elhiszik. Nem gondolják túl, hogy talán hoz majd apa, hanem számítanak rá. Sőt, ha nem hozok, akkor számon is kérik. ☺ Így kell nekünk is bíznunk Isten ígéreteiben. Nem kételkedni, nem a körülményekre vagy a tapasztalatainkra nézni, hanem kételkedés nélkül elfogadni. Pl. Ján 3:16, üdvbizonyosság.
A gyermeki hit nemcsak Isten szavát, hanem az örök élet ajándékát is elfogadja. “Isten országát gyermekként fogadni azt jelenti, hogy úgy fogadjuk el, mint akinek nincsenek érdemei, nincs hatalma, nincsen vagyona. Egy kisgyermeknek egyáltalán nincs mit hoznia, és bármit is kap egy gyermek, azt kegyelemből kapja, a puszta rászorultsága alapján, nem pedig a benne rejlő érdemek alapján.” Persze lehet nevelni a gyermeket, hogy ha jó, akkor jutalmat kap, de az jutalom. Tudja, hogy szükség van anyára és apára a jutalomhoz is, mert ő ezt önmagától nem tudja megszerezni. A megélhetéshez fontos dolgokat (étel, ital, ruha) nem azért kapja, mert valamit is tett, hanem mert a szülei szeretik őt. Ha anya főz vacsorát, azt egy gyermek örömmel fogadja, és NEM AKARJA KIFIZETNI.
Hogyan fogadja egy gyermek az ajándékot? Nyitottsággal, őszinteséggel és féktelen örömmel. Ennek a fajta boldog örömnek kellene jellemeznie a mi hitünket is, amikor Isten ajándékát fogadjuk Krisztusban. Isten országát kisgyermekként elfogadni azt jelenti, hogy valódi bizalomteljes egyszerűséggel, szerény alázattal fogadjuk el azt. pl. Spurgeon, tanár, ki kéri az órámat? https://bible.prayerrequest.com/1261-charles-spurgeon-collection/13/53/
Bizalom
A gyermek bízik a szüleiben, és nem kér engedélyt, hogy odamenjen hozzá és megszólítsa. Gyerekek jönnek hozzám, és apa, apa, apa, … ☺ Nincs bennük az, hogy kedves édesapám, megengeded, hogy megszólítsalak? Nem vagyok rá méltó, de bízom a te kegyelmedben. Neeem. Apa, ehetek fagyit? Ilyen a gyermeki hit. Bizakodó. Persze tiszteletteljes és nem baj, ha ezt a tiszteletet kifejezzük Isten felé az imáinkban, de bizalommal és bátran mehetünk Jézushoz bármikor, és megszólíthatjuk őt. Gyermeki bizalommal imadkozhatunk, hogy Isten megadja a kérdéseinket, hacsak valami miatt NEM. De akkor is bízunk benne, hogy jobban tudja, mint mi, mire van szükségünk.
Az is a bizalomhoz tartozik, hogy akkor is bízunk Istenben, ha nem értjük miért történik valami, vagy ha olyat mond nekünk, hogy tegyünk, ami nem kellemes. Pl. Vérvétel kellett Dáriusnak kiskorában. Nem értette még, hogy miért, érezte, hogy fáj, de bízott bennünk, hogy nem akarunk neki rosszat, mert szeretjük. Biztos meg van az értelme, és valamiért fontos ez a vérvétel, a saját érdekemben. Ilyen bizalomra van nekünk is szükségünk, ha nehéz dolgokat enged meg Isten az életünkben. Miért engedi meg? CSAK. Ő tudja, bízom benne, hogy nem akar nekem rosszat.
Őszinteség
A gyermek őszinte. Mi sokszor olyan képmutatók tudunk lenni, hogy minden rendben van, mosolyogunk, tudunk viselkedni, de belül nem vagyunk jól. Na a gyerekek nem ilyenek. Csak akkor mosolyog, ha jól érzi magát. Ha baja van, akkor sír vagy ordít.
Nem csak az érzéseit, de a gondolatait is őszintén kifejezi. Nyíltan megmondja, amit gondol. Pl. Dani, apa neked nagy a hasad. Nem kellene olyan sokat enned. ☺ Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent mondjunk el bárkinek, hiszen az senkinek nem lenne jó, de azt jelenti, hogy Istennek nem kell képmutató imákat mondani, hanem őszintén kifejezhetjük az érzéseinket és a gondolatainkat. Úgy is tudja, mert Ő mindent is tud. Pl. Jeremiás:
“Átkozott az a nap, amelyen születtem, ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült! Átkozott az az ember, aki hírül vitte apámnak, hogy fiúgyermeke született, és nagy örömet szerzett neki!” Jeremiás 20:14-15
Az is fontos, hogy legyen olyan ember az életedben, akinek kiöntheted a szíved és őszintén mindent elmondhatsz.
Öröm
Egy kis gyermek nagyon könnyen tud örülni, apró dolgok is örömet okoznak neki. Egy kis játék, csoki, fagyi, és ragyog az arcuk. A felnőtteknek általában sokkal több kell, hogy örüljenek. Pénz, elismerés, előléptetés a munkahelyen, … Nem tudunk már kis dolgoknak örülni, mert TELHETETLENEK VAGYUNK. Nem vagyunk elégedettek, pedig az elégedettség jót tesz a lelkünknek is, az érzelmeinknek, gondolkodásunknak:
“Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” 1Timóteus 6:6-8
A kisgyermek örül, ha a szülő közelében lehet. Bújik, mászik hozzá, anya és apa jelenlétére vágyik, ott érzi jól magát. Az egyik legnagyobb öröm a gyerekeinknek az apa buli. Lehozzuk a matracokat a hálószobába, hárman együtt alszunk, csak fiúk, popkorn, mese, beszélgetés, bírkózás, nevetgélés, nagyon szeretik. Én is. ☺ Ilyen a gyermeki hit. Vágyik a mennyei édesapja közelségére. Nem azért imádkozik, mert kell, hanem mert Istennel akar lenni, időt tölteni, beszélgetni. A gyermeki hit ÖRÜL, ha Isten közelségében van.
ALKALMAZÁS
A gyermeki hit tulajdonságai:
- Alázat
- Elfogadás (igazság és ajándék)
- Bizalom
- Őszinteség
- Öröm
Melyik az a terület, ahol leginkább fejlődnöd kell?
Gyermeki hitünk azért lehet, mert Isten gyermekei vagyunk. Ez nem automatikus, mert a bűneink elválasztanak minket Istentől. Ezért mondja a Szentírás, hogy meg kell térni, ami azt jelenti, hogy megvallani a bűneidet, elfordulni tőle és Jézushoz jönni egyszerű, gyermeki hittel.
“Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” János 1:12-13
Isten gyermeke vagy már?