Amikor gyerek voltam, sokszor gondoltam arra, milyen jó lenne valamit a párna alá tenni, és másnapra megduplázódna. Mennyi csokim lenne, és annyi játék, hogy még eladni is tudnék belőle. Őszinte leszek, megpróbáltam, de nem működött 🤣. Pedig nem is álltam olyan messze a valóságtól, ugyanis Jézus megtette. Igaz, nem úgy ahogy én gondoltam. Nem csak, hogy megduplázta, bőségesen megsokszorozta.
Márk 6:30-44
„Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Amikor megnézték, ezt mondták: Öt kenyerünk van meg két halunk.” Márk 6:38 RÚF
Nem ez az első ételszaporítás a Bibliában, és nem is az utolsó. Annyira jó látni, hogy Jézus nem csak a szellemi, lelki szükségleteinkről gondoskodik, hanem a testiről is. Ez egy óriási bátorítás, hogy Isten figyelembe veszi a fizikai szükségleteinket is.
„Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.” Máté 6:31-32 RÚF
Ez a tömeg vágyott az igére, vágyott a tanításra. Azt olvassuk, hogy Jézus egyedül akart lenni gyászában, hiszen akkor veszítette el unokatestvérét, Keresztelő Jánost. Azonban látva a tömeget, megszánta őket, és sok mindenre kezdte tanítani őket. Jézusnak mindig is a prioritása volt először a lelket megmenteni, és azután jöhetett a fizikai segítség. A beteget is más fejezetekben nem csupán meggyógyította, hanem felhívta a figyelmét, “bűneid meg vannak bocsátva, menj el és többé ne vétkezz.”
Azonban a lelki táplálék után, Jézus azt is tudta, hogy a testnek is szüksége van táplálékra. Miért nem engedte őket elmenni? Vagy miért kellett a két hal és az öt kenyér? Miért nem tudott rögtön ételt adni? Vajon kellett egy prototípus amit meg tudott sokszorozni? Biztosan nem lett volna rá szüksége. Jézus egyszerűen csak be akarta vonni a tanítványokat is az ő természetfeletti munkájába. Ők is részesei lettek a csodának.
Jézus tőled is azt kéri amid van. Nem azt kéri, hogy etess meg “ötezer embert”, csupán annyit kér tőled, hogy add oda a két halat és őt kenyeret. Amikor adakozunk, nem azért tesszük, mert Istennek szüksége van a pénzünkre. Ne felejtsük el hogyan írja le a Biblia a Mennyei utcákat, drágakő, arany mindenhol. Isten azért kéri, hogy adj, hogy téged is használjon abban a csodás munkában, amikor valakinek az életét általad áldja meg. Amikor valaki szükségletét általad tölti be. Ugyanis ez nem csak annak jó aki kap, hanem neked is, aki adja. Hiszen a közmondásunkban is benne van, “jobb adni mint kapni”.
És akkor jöhet a kérdés. De honnan tudjam, mikor és kinek adjak? Annyi szükség van a világban, annyi koldus, hajléktalan, rászorult. Nincs annyi pénz és élelem, hogy ezt a sok szükségletet betöltsük. Valóban, neked nincs. Ezért fontos Istenre figyelni, és amikor Isten mondja akkor, és annak adni. Hiszen minden javainknak a sáfára vagyunk. Légy jó sáfára a pénzednek is.
Elmélkedő kérdések
- Nyitott vagy arra, ha Isten indít, hogy adj? De mondhatod, “hiszen minden hónapban odaadom a tizedet a gyülekezetnek”. Ez nemes gesztus, áldjon meg érte a JóAtya. Azonban a Bibliában nincs arról szó, hogy csak tizedet kell adni. Pünkösd után sokan mindenüket odaadták a közösbe. Vagy gondolj az özvegyasszony két fillérjére, mindenét odaadta Istennek. Legyél rá nyitott, hogy azt add Istennek amit és amennyit kér tőled. “A jó szívű adakozót szereti az Isten”. És most kérlek, ne érts félre. Természetesen fizesd ki a számláidat, gondoskodj a családodról. Isten adott bölcsességet is neked a pénzed kezelésére. Egyszerűen csak arra szeretnélek bátorítani, hogy legyél nyitott a tizeden felül is engedelmeskedni Istennek.
- Isten nem kéri a pénzedet. De ha jó szívvel oda tudod adni, akkor azt meg tudja sokszorozni. Legyél áldás másoknak. Vegyél részt Isten csodálatos munkájában.
Figyelj Istenre, használd bölcsen a javaidait. Legyél jó sáfára a pénzednek.